Hírlevél - 2019 szeptember

Hírlevél / 4. évfolyam 1. szám / 2019. szeptember

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • Becsengettek
  • Kozma Csaba aranyérmes a Nemzetközi Biológiai Diákolimpián
  • „Mint az édenkert egy sugára” – Interjú Takácsné Vercse Erzsébettel
  • Katedra – Beszélgetés Toderoné Reidl Ritával
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

Becsengettek

Kezdetét vette a 2019/2020-as tanév a bonyhádi gimnáziumban, ami idén szeptembertől a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Iskola nevet viseli. A gimnázium 684, míg az általános iskola 470 tanulóval kezdte meg a tanévet, azaz összesen 1154 fő végzi tanulmányait az intézményben – tudtuk meg Gűth Tamás igazgatóhelyettestől.

A pályaválasztás előtt álló diákok és szüleik számára Beiskolázási szülői értekezletet tartanak október 5-én, szombaton 11:00 órától az Atlétikai Centrumban, ezzel párhuzamosan pedig Kedvcsináló tábort a 7. és 8. osztályos tanulók számára. A tanév első pályaválasztási nyílt napját november 23-án, szombaton tartják a gimnáziumban.

Az iskola valamennyi tanulójának és tanárának kívánjuk, hogy a 213. tanév sikerekben és eredményekben gazdag legyen, „a szellem, az értelem csiszolása, a test acélosítása és a lélek nemesítése” mellett!

 

Kozma Csaba aranyérmes

a Nemzetközi Biológiai Diákolimpián

 

Idén nyáron, Szegeden rendezték meg a 30. Nemzetközi Biológiai Diákolimpiát, amelyre 73 országból 285 középiskolás versenyző érkezett. A hazai négy gimnazista között volt Kozma Csaba, aki idén érettségizett Bonyhádon, Kutnyánszkyné Bacskai Eszter osztályában. A májusi BÖSZ Napon Junior-ösztöndíjat átvevő öregdiákunkat Péter Csaba, a gimnázium biológia tanára készítette fel a versenyre.

– A versenyen való részvételhez először a többfordulós magyar válogatóversenyt teljesítve a 4 fős magyar csapatba kellett bekerülnöm, majd a nyár eleji felkészülési alkalmakon kellett aktívan részt vennem Budapesten. Magán a versenyen mindenki egyénileg versenyzett, ami két főbb részből, a gyakorlati és az elméleti vizsgarészből épült fel. A gyakorlati vizsgarész 4 db 90 perces feladatsorból állt, melyek igen sokféle feladatot foglaltak magukba, mint például a viszonylag egyszerűnek tűnő csirkeszárny és -nyak boncolásától, a bioinformatika feladatokon át a biokémiáig. Az elméleti rész két 3 órás feladatlapból állt, amelyekre az előző évi tendenciákhoz hasonlóan egyre inkább az egyszerű, tárgyi tudást igénylő feladatok helyett a gondolkodást, problémamegoldást és megadott információk elemzését igénylő feladatok voltak jellemzőek – osztotta meg velünk a verseny részleteit Csaba, majd hozzátette a díjkiosztó kapcsán: – Szinte hihetetlen volt, hogy a bronz- és ezüstérmek kiosztása során senkit nem szólítottak a magyar csapatból, de nagy volt az öröm, amikor mindenki megkapta a maga aranyérmét. Ezzel az eddigi legjobb magyar eredményt értük el, csak Dél-Korea és Kína csapata előzött meg.

Külön öröm számunkra, hogy a világ legrangosabb biológiaversenyén egyik legifjabb öregdiákunk aranyérmet vehetett át. Kedves Csaba, ezúton gratulálunk nyári sikeredhez és kívánjuk, hogy most már a Szegedi Tudományegyetem biológia alapszakos hallgatójaként öregbítsd a bonyhádi gimnázium hírnevét! Valamennyi tagunk nevében:

a BÖSZ elnöksége és küldöttgyűlése.

 

„Mint az édenkert egy sugára”

Interjú Takácsné Vercse Erzsébettel

 

Vercse Erzsébet 1965-ben érettségizett a bonyhádi gimnáziumban. A későbbi Petőfis diákok már Takácsné Vercse Erzsébet néven ismerik, történelmet, magyart és filozófiát tanított az intézményben. Mint mondja: életében rengeteg mellékvágány volt, de ezek mindig visszakanyarodtak a fővonalra, és visszavezettek a gimnáziumhoz.

– Az általános iskola után közel 3 hónapig egy györei varrónőnél voltam inas, de jött egy ellenőr, hogy a varrónőnek nincs joga inast fogadni. Ekkor hazarohantam, és hiába vettek már fel a szakmunkásképzőbe, kijelentettem, hogy én a bonyhádi gimnáziumba akarok menni. Pótfelvételivel bekerültem Laki Ferenc osztályába.

– Milyen volt az első alkalommal belépni a patinás intézménybe?

– Féltem a hatalmas falaktól, aztán a testnevelés óráktól, még a bukfencezéstől is. Az első évem a gimiben még nem volt túl virágos, de nagyon igyekeztem. Gyakran cserélődtek a magyartanáraink, és nekem nem ment jól a helyesírás. Harmadikban nyolc egyesem volt nyelvtanból, akkor épp egy fiatal tanár tanított. Odamentem hozzá, hogy én év végén ötös szeretnék lenni, mert magyar szakra készülök. Nevetett és azt mondta: csipkedje magát. Negyedikben Emi néni volt a magyartanárom, ő felkarolt és rengeteg könyvet adott nekem nyelvtanból. Annyit gyakoroltam minden nap, hogy később a főiskolán a második legjobb helyesíró voltam.

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy biológia-kémia, vagy magyar-történelem szakra menjek. Merész Koma bácsi nagyon megszerettette velem a kémiát, Laki pedig a csodálatos történelemóráin a görögöket. Az oroszt is ő tanította, de azt nemigen szerettem. Azt mondta, annyival jobb vagyok történelemből az ötösnél, hogy oroszból megadja a négyest. Osztálytitkárként a jobb keze is voltam, amolyan mindenben kotnyelesként. A gimnáziumban erősítették az önbizalmamat, ami sokszor kirántott a bajból életem során. De azt is itt tanultam meg, hogy mindig meg kell felelni, és nagyon sokat kell dolgozni.

– Mindig a tanári pályára készült?

– Györében osztatlan általános iskolába jártam, az 5. és 7., illetve a 6. és 8. osztály volt együtt. Figyeltem a másik osztály munkáját is, és mindig beleszóltam. Érdekelt a tudás továbbadásának módszere. És volt egy meghatározó élményem is: Édesapám katonatiszt volt a második világháborúban, utána csak a bányában tudott elhelyezkedni, ott is a legrosszabb munkahelyre került, az aknamélyítőkhöz. Másodikos koromban egy éjszaka 3 ismerős bányász drótkötéllel leengedett a „bödönben” 650 m mélyre a bányába. Mikor apu meglátott, elsápadt, hogy mertek leengedni, mert egy családból 2 ember nem lehetett lent. Láttam, hogy szakadt rá a víz, ahogy a forrásokat mélyítette, hideg volt és dörömböltek a gépek. Azt gondoltam, ha a családom ennyit dolgozik azért, hogy én tanulhassak, akkor nekemkötelességem jól tanulni. Az érettségin a 20-ból 19,5 pontot szereztem, elsőre mégsem vettek fel a főiskolára. Megfellebbeztem, jött a levél, hogy a következő évre mehetek. Egy hónapig óvónő voltam Izményben, a következő hónapban kineveztek képesítés nélküli vezető óvónőnek Felsőnánára.

A főiskola után a bonyhádi 2-es iskolába kerültem, aztán megszületett Tünde lányom. A gyes után visszamentem dolgozni, addigra már elvégeztem mindenféle szakosítót. Felkeresett Schwarcz Tibor, hogy menjek a gimnáziumba filozófiát tanítani, de el kell végeznem az egyetemet. A gimiben kaptam egy harmadikos osztályt sok fiúval, a kollegákkérdezték, nem félek-e tőlük? Miért félnék? Anno a főiskoláról Faddra kerültem ki gyakorlatra a nevelőotthonba, ahol csak fiúkat tanítottam, ami nagyon kemény volt, de ott is ráéreztem, kivel hogyan lehet szót érteni… Egy év gimnáziumi tanítás után megszületett Zoltán fiam. A gyes után csak kis időre mentem vissza tanítani, mert elmentem a megyére tanulmányi felügyelőnek. Mivel nem voltam párttag, kicsit kiszorultam a vezetésben a perifériára. Öt évet lehúztam ott, aztán kértem Schwarcz Tibort, hogy vegyen vissza a gimnáziumba. Ez volt 1982-ben, és nyugdíjig itt tanítottam.

– Pedagógusi munkájában új módszereket is kipróbált.

– Magyart, történelmet és filozófiát tanítottam. Osztályfőnökként pénteken 5 órám volt a „gyerekeimmel”, és ekkor mondták, hogy már nem tudják, milyen óránk is van, mert belevontam egymásba az információkat. Rájöttem, hogy a gyerekek darabokban látják a világot. Németh László kísérletezett egykor, hogy fizikára felfűzte a természettudományi tárgyakat, és történelemre a humánt. Gondoltam, hogy a görögökből csinálok egy komplex tantárgyat. Elkezdtük szakköri keretben, 16 gyerekkel. A görög földrajzot Fazekasné, a görög matematikát Katz Sanyi, a görög csillagászatot Geresdi Sanyi, a biológiát Hilbert Kati tartotta. Tizenkét tanár tanított a szakkörben, ami nekik is nagy élmény volt és nekem is. Utána ezt továbbvittem a reneszánszra meg a felvilágosodásra, komplex tudást adtunk a gyerekeknek. Amikor az evangélikus egyház átvette az iskolát, akkor a hittan mellett ezt a programot ajánlották fel. Az Arany János Tehetséggondozó Program első osztályát megkaptam, nekik ebből írtam tantervet, jelenleg is ezt használják a programban.

Takácsné Vercse Erzsébet volt szakfelügyelő, szaktanácsadó történelemből, bekerült a szaktanácsadók országos elnökségébe, a Történelmi Társulat Tanári Tagozatának az elnökségébe, és 15 évig tantárgygondozó is volt. Vallja, hogy minden tevékenységéből rengeteget tanult. Kiemeli férje, Takács József szerepét is, aki pedagógia szakos végzettségével a szakmai munkájában is mindig segítette.

– Mennyire élő a kapcsolata ma a gimnáziummal?

– Most is nagy örömmel megyek be, szeretettel fogadnak, mindig mindenben szakmai bíztatást kapok. Ez egy olyan intézmény, amelyik hozza magával a szellemiséget. Az ember tragédiájában van egy momentum, mikor Ádám és Éva újra találkozik és ismét a szerelemről esik szó, mire Lucifer megdöbben, hogy még mindig? És mondja, hogy igen, ez az édenkert egy sugára. Én úgy érzem, hogy egy ilyen sugár a gimnázium szellemisége, és ezt visszük tovább, ezt építjük. Egyébként 57 évesen mentem nyugdíjba, kb. 10 évet még maradtam tanítani. Még mindig szervezem a történelemversenyeket az evangélikus gimnáziumok 7-8. osztályosainak. Így megmarad a gyerekközösséghez való kapcsolódás, és közben a kollégákkal is mindig találkozom. A nyugdíjat is élvezem, hogy szabad vagyok. Először az volt nehéz, hogy bármit olvastam, tovább szerettem volna adni valakinek. Ma már az 5 unokám kapja ezt a tudást, nagy örömömet lelem bennük.

Kirchné Máté Réka

 

Katedra – Beszélgetés Toderoné Reidl Ritával

 

Kedves Olvasóink!

Katedra címmel új rovatot indítunk a BÖSZ Hírlevélben. Az itt megszólított öregdiákjaink mindegyike jelenleg az Alma Mater tantestületének tagja, így kapcsolatuk a gimnáziummal nem csak sokrétű, de izgalmas is. Bízunk benne, hogy Olvasóink tetszését is elnyeri legújabb rovatunk! Olvasásához kellemes időtöltést kívánunk!

A rovatindító beszélgetést Toderoné Reidl Ritával, a gimnázium testnevelő tanárával folytattam, stílszerűen az iskola konditermében. Rita 2007-ben érettségizett a bonyhádi gimnáziumban Kutnyánszkyné Bacskai Eszter osztályában. Tanulmányait Szombathelyen, a Nyugat-magyarországi Egyetemen végezte, testnevelő és egészségfejlesztő tanári szakon. Főállásban öt éve, 2014 szeptemberétől tagja az iskola tantestületének.

– Miért választottad a tanári hivatást?

– Már 14 évesen kitaláltam, hogy testnevelés és történelem szakos tanár szeretnék lenni, mert általános iskolában olyan tanáraim voltak Nagydorogon – közülük most Budainé Kántor Évát emelném ki –, hogy ezt éreztem célomnak. A gimnáziumban ez a cél csak megerősítést nyert, az atlétika és a sportolás szerves része volt a hétköznapjaimnak. Testnevelőm György Ferenc volt, edzőm pedig Scheidler Géza, mellettük Ónodi Szabolcs, akkor még igazgatóként, erősítettek meg abban, hogy jó pályát választottam.

– Rajtuk kívül volt-e olyan tanárod, akire példaképként tudtál tekinteni gimnazistaként?

– A kollégiumi nevelőm Kecskés Éva volt, ő volt a „pótanyánk”, így vele nagyon szoros a kapcsolatom mind a mai napig. Mellette osztályfőnököm, Kutnyánszkyné Bacskai Eszter inspirált a történelem órákon.

– Mi volt eddig a legnagyobb öröm, ami a pályád során ért?

– Esti tagozaton államvizsgáztam 2014 januárjában. A születésnapomon, ami februárban van, a tesis kollégák úgy köszöntöttek, hogy kaptam tőlük egy hátizsákot. Nagyon örültem neki, mire mondták, hogy azért nyissam ki. Egy kékszínű bonyhádi gimis melegítő volt benne, nekem addig nem volt ilyen, ezzel jelezték, hogy ősztől főállású kollégaként számítanak rám. Ez egy örök emlék számomra!

– Ha a másik oldalt nézzük, mi volt a legnagyobb nehézség, kihívás számodra?

– Ez alatt a néhány év alatt megtapasztalhattam, milyen osztályfőnöki szerepben lenni, számomra ez volt a legnehezebb. Az az adminisztráció, az hogy minden gyermekkel, minden lélekkel folyton foglalkozni kellett és nem csak velük, de a szüleikkel is, ez számomra óriási kihívást jelentett. S persze a kollégákról ne feledkezzek meg, minden fronton helytállni rendkívül energiaigényes volt. Ugyanakkor mégis az egyik legszebb időszaka volt pályámnak az osztályfőnökség.

– Van-e olyan esemény, történet, rendezvény a gimnazista éveidből, amire szívesen emlékszel?

– Tulajdonképpen mind az öt évre így emlékszem vissza. Mind a mai napig baráti kapcsolatok kötnek ezekhez az évekhez, illetve nem utolsó, hogy a párom is osztálytársam volt, a gimiben ismerkedtünk meg. Szóval nekem a „mindent” jelentik a gimis évek. Ha konkrétumot kellene említenem, akkor a szecska- és szalagtűző bálokat mondanám, ezek voltak számunkra az igazi nagy bulik.

– Már lassan általánossá váló kérdésem: mit jelent számodra bonyhádi petőfis öregdiáknak lenni?

– Mondjam azt, hogy öregedést? (Nevet) Megtiszteltetést. Mindig jó visszagondolni, újra megélni a gimis pillanatokat. Ha bárhol elhangzik, hogy „mi bonyhádi öregdiákok vagyunk”, akkor annak van híre, súlya, elismerésként tekintenek ránk. Éppen ezért megtisztelő, hogy öregdiákként része lehetek ennek a „mi”-nek.

– Ha ma lehetnél a gimnázium tanulója, akkor mi az, amit leginkább a magadénak éreznél?

– Egykori kollégistaként a kollégiumot mondanám, itt nagyon sok időt töltöttünk, ez volt a második otthonunk. S persze a sportpályák! A mi időnkben még nem volt csarnok, így ebben diákként rengeteg lehetőséget látnék.

– Milyen célok határozzák meg az életedet rövid- és hosszútávon?

– Ami biztos, hogy hosszú távon szeretnék a pályán maradni. Sokszor és sokat hallani a keveslett fizetésekről, a leterhelő adminisztrációról, ezekkel én nem igazán tudok mit kezdeni, elfogadom. Amit időm és energiám enged, azt természetesen elvállalok, így kerültem a Profitnesz csapatába spinning instruktorként. Rövidtávon pedig: decemberben közoktatásvezetői szakvizsgát teszek, ezzel lezárom ezt a négy féléves képzést, így a 2020-as évet szeretném a tokiói olimpia éve mellett (Nevet) a családalapításnak szentelni.

– Visszatérve a gimnáziumra. Ha neked kellene megfogalmaznod az iskola mottóját, mi lenne az?

– Maradnék a jelenleginél: „A szellem, az értelem csiszolása, a test acélosítása és a lélek nemesítése.” A portfóliómba is ezt a gondolatot írtam. Benne van minden! Én eszerint élem a hétköznapjaimat.

– Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, kívánom, hogy érd el rövid- és hosszú távú céljaid, úgy tanérként, mint a családban. Végül kérlek, hogy válaszd ki, kivel készüljön a Katedra következő beszélgetése!

– Ó, de jó! Legyen Simonné Krum Eszter.

Filó Tamás


 

Útravaló

 

Egészen…megtörten is

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki… Ézs 42,3

Minden kezdésben ott van annak felmérése, hogy készen állok-e arra, ami előttem feladatként ott van. Van-e erőm, van-e tapasztalatom, van-e kitartásom, van-e bölcsességem – és még sok hasonló kérdés motoszkálhat bennünk. Az „egész”-ség, a tökéletesség szükségessége, vágya sokszor megragad bennünket, és teljesen magunk alatt vagyunk, amikor kiderül – főleg a másikhoz való hasonlítgatásban –, hogy nekem nincs meg, hiányzik valami ebből az „egész”-ből. Isten igéje Ézsaiás próféta szavain keresztül viszont az „egész”-et teljesen másként láttatja. Lehet, hogy eltört, lehet, hogy csak füstölög életem, mégis ő maga képes arra, hogy kitöltse mindazt, ami belőlem hiányzik. Szeretetével. Ez az „egész”-ség az, amit megtanulhatunk, ahol nem a másik emberhez kell méregetnem magam, hanem ahhoz, akinek valójában teremtett az Isten. Ezt a teljességet, „egész”-et mutatja meg Isten az ő Fiában is, Jézus Krisztusban, aki a maga megtöretettségében, a kereszten mégis dicsőséges Úrként van jelen életünkben. Ő adjon erőt és teljességet ebben a tanévben is mindannyiunknak

.Aradi András esperes

 

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg egységesen minimum 2.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 
 
 
 

Keresés

Friss hírek