Hírlevél - 2019 augusztus

Hírlevél / 3. évfolyam 12. szám / 2019. augusztus

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola élén – Interjú Kovács Ferenccel
  • Állami kitüntetést kapott Gutai István
  • Beszélgetés friss diplomás öregdiákjainkkal – Ömböli Rékával és Győrffy Lajossal
  • Biosztábor
  • Köszönet...
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola élén


A BÖSZ Hírlevél 2. évfolyamának 1. számában Minek nevezzelek? cím alatt számoltunk be arról, még 2017 szeptemberében, hogy a korábban Vörösmarty Mihály Általános Iskolát (még korábban I. Számú Általános Iskola) a Magyarországi Evangélikus Egyház vette fenntartása alá, így a gimnáziummal összeolvadva, annak tagintézményeként működik tovább. Az általános iskola tagintézményvezetője lett 2018 szeptemberében Kovács Ferenc, öregdiákunk, a gimnázium korábbi német-angol szakos tanára. Őt kérdeztük munkájáról, terveiről, az általános iskola vonzerejéről és természetesen gimnáziumi emlékeiről.

Milyen kihívásokkal szembesültél először intézményvezetőként?

A legnagyobb kihívás az volt számomra, hogy meg kellett ismernem az általános iskolai struktúrát, hiszen pályám kezdetétől, 2003-tól a gimnáziumban tanítottam, tehát korábban, a főiskolai tanítási gyakorlaton kívül, nem foglalkoztam általános iskolás korú gyermekekkel. Másrészt kihívás volt megismerni a kollégákat, harmadrészt pedig átlátni, hogy mit is jelent tagintézményvezetőnek lenni. Egy iskola vezetése nem csak abból áll, hogy néha összehívok egy-egy értekezletet. Részben adminisztratív, részben protokolláris munkakör. De mindenképp olyan embert követel, aki képes a jövőbe tekinteni, meg tud fogalmazni rövid és hosszú távú terveket. S persze mindent megtesz azok megvalósulásáért.

Hamarosan újra becsengetnek. Milyen várakozásokkal tekintesz az új tanévre?

Nyugodtabb tanévkezdés lesz, mint a tavalyi, hiszen több időm volt felkészülni rá. Sok feladatunk lesz, új képzési formát vezetünk be, a német nemzetiségi kéttannyelvű képzés mellett most elindul az angol is. Természetesen idén nyáron is zajlottak felújítási munkálatok, fontos, hogy ezek is időben elkészüljenek és tanulóinkat megújult környezetben fogadhassuk. Jelenleg az éves ütemterven dolgozunk, hamarosan összeáll, hogy a 2019/2020-as tanévben milyen programokat biztosítunk növendékeinknek.

Említetted a felújításokat. Amióta egyházi fenntartású lett az intézmény, milyen tárgyi és szellemi megújulás ment végbe?

– Tárgyi téren próbálunk felzárkózni, ugyanis hosszú éveken át elmaradtak a felújítások az intézményben. Látjuk, hogy az elmúlt húsz évben a gimnázium Ónodi Szabolcs és Andorka Gábor igazgatósága alatt milyen mértékben fejlődött, ugyanezt a fejlődést szeretnénk itt, az általános iskolában is elérni. „Ép környezet ép lelket nevel” – sokszor hallottam ezt annak idején a gimnáziumban Ónodi igazgató úrtól, ezt a gondolatot próbáljuk itt a gyakorlatba átültetni. Idén nyáron az alsó tagozat mellékhelyiségeit újítottuk fel teljesen, ezzel igyekeztünk a gyerekeknek XXI. századi környezetet biztosítani, bízva abban, hogy az igényes körülményeket meg tudják majd becsülni. Lecseréltünk padokat, táblákat, az udvaron új játszóteret alakítunk ki. Szellemi értelemben azt az evangélikus, keresztyén lelkületet szeretném továbbvinni, amit a gimnáziumban megtapasztaltam az ott töltött közel húsz év alatt.

Az intézmény vezetése mellett törvényben rögzített, hogy tanítanod is kell. Hol teszel eleget ennek a kötelezettségnek?

– A törvény szerint 4 órát kell tartanom tagintézményvezetőként, mint kvázi igazgatóhelyettes. Én 5 órában fogok tanítani: három nyolcadikos osztályban itt az általános iskolában németet, míg a gimnáziumban viszek majd két végzős német fakultációs csoportot. Örülök, hogy ilyen formában megmarad a kapcsolatom a diáksággal, pláne, hogy a gimnazistákkal, akikkel kemény szellemi vitákat lehet folytatni, akár német nyelven is.

1998-ban végeztél dr. Katz Sándor osztályában. Milyen kép él benned az akkori gimnáziumról? Kikre tekintettél példaképként?

– A II. Számú Általános Iskolába jártam, ahol ötödik osztályig kitűnő voltam, ám a hatodik év már kissé nyűg volt számomra. Örülök, hogy felvételt nyertem a gimnázium akkor induló hatosztályos képzésébe, ahol motivált az, hogy olyanok vettek körül, akik szerettek tanulni. Felüdülés volt számomra. Kéttannyelvű németes voltam, a matek nem volt az erősségem – Katz tanár úrtól meg is kaptam nemegyszer, hogy „Ferikém, többet tehetnél!” –, de utóbb bebizonyosodott, hogy őrá, mint tanárra tekintettem példaként és ez meghatározó volt számomra. Ahogyan az is, hogy akkoriban Ónodi Szabolcs edzett atlétikából. Ő később kollégám, majd igazgatóm is lett. Felnézek rá mind a mai napig. Ha igazán példaképet kellene mondanom, akkor édesanyámat [Kovácsné Zirkelbach Valéria tanárnő, a szerk.] mondanám, sok mindent tanulhattam tőle az évek során.

Köszönöm, hogy lehetőséget biztosítottál az interjú elkészítésére, kívánom, hogy intézményvezetőként érd el kitűzött céljaid, valamint kollégáiddal és az általános iskola tanulóival együtt egy sikerekben gazdag tanévet éljetek meg!

Filó Tamás

 

Állami kitüntetést kapott Gutai István

 

 

Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést vette át Gutai István Budapesten, a Pesti Vigadó dísztermében tartott ünnepségen augusztus 16-án. Az állami kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnökének megbízásából dr. Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára adta át gimnáziumunk öregdiákjának, a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár nyugalmazott igazgatójának – az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenységének elismeréseként.

Gutai István írót, szociográfust, helytörténet-kutatót a felterjesztő, dr. Becskeházi Attila Csaba államtitkár is köszöntötte az államalapító Szent István király ünnepe alkalmából adományozott állami kitüntetések ünnepélyes átadásán. A BÖSZ-tagok nevében mi is gratulálunk!

 

Beszélgetés friss diplomás öregdiákjainkkal

 

Egészen pontosan dr. Ömböli Réka és dr. Győrffy Lajos lettek a BÖSZ Hírlevél augusztusi számának friss diplomásai. Bár Réka a jog, Lajos pedig a matematika doktora lett, közös bennük mégis, hogy mindketten bonyhádi petőfis öregdiákok, s ez a tényező semmiképp sem elhanyagolható. S hogy mi minden közös bennük még? Beszélgetéseinkből kiderül.

 

Ömböli Réka 

Általános iskola

2002-2008 Benedek Elek Német Nemzetiségi Általános Iskola, Hidas

Középiskola

2008-2014 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

Egyetem

2014-2019 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

Elvégzett szak

jogász szak

Mikor jött az elhatározás, hogy az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát választod?

Sosem készültem jogásznak, emlékeim szerint leghosszabb ideig régész szerettem volna lenni. Majd az utolsó gimnáziumi évben, amikor el kellett dönteni az egyetemi jelentkezési sorrendet, első helyre mégis a jogász szak került. A humán tantárgyak álltak hozzám közel a petőfis évek alatt, ez egyértelműen a jogász szak felé terelt.

Miért ajánlanád a jog tudományát, a jogász szakot?

Jogi logika és gondolkodásmód, az önállóság elsajátításához sok lehetőséget adott az egyetem. Többek között olyan professzoroktól tanulhattam, akik a rendszerváltozást közvetlen közelről nézhették és lehettek hatással rá, akár olyan „csekélységekben” is, mint a harmadik Magyar Köztársaság kormányformájának meghatározása. Nem egy tanárom keze munkája volt az adott törvényszöveg, amelyet alkalmaznunk kell a későbbiekben. Neves tanáraink inspirálóan hatottak rám. Az ELTE jogász szakja az új szellemi áramlatok felé nyitott intézmény, ugyanakkor a régi hagyományokról sem feledkezik meg. Mindezek mellett kiemelendő, hogy a szak csakis céltudatos és kitartó diákok számára ajánlott, mert minden szemeszter új kihívásokat tartogat és új lendületet vár el a sikeres félévzárás érdekében.

Mit adott ehhez a bonyhádi gimnázium? Milyen tanórákra gondolsz vissza szívesen?

Mindig az olyan órákat szerettem, ahol a világ komplexitása került előtérbe. Gruber László tanár úr földrajz óráira emlékszem szívesen, amiket az unalom messziről elkerült. Unti Judit tanárnő irodalomórái azért voltak kedvesek számomra, mert önálló gondolkodásra és szövegalkotásra késztettek, a tanárnő mindig saját gondolatokat várt tőlünk, és egyáltalán nem ragaszkodott a tankönyvi értelmezéshez. Illetve Ruppert Dóra tanárnő történelemórái is érdekesek voltak számomra, ő mindig nagyobb összefüggésekben igyekezett láttatni a tárgyát.

Hogyan tovább? Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?

Ügyvédi irodában szeretnék elhelyezkedni és elsősorban polgári joggal foglalkozni. Az alapjogvédelem sem áll távol tőlem. Mindezek mellett a civilszféra és a civil szerveződések is foglalkoztatnak, mint a polgárok érdekérvényesítő képességének intézményei. Még nem találtam meg azt a jogterületet, amellyel kizárólagosan szeretnék foglalkozni, és mivel az érdeklődésem sokféle, úgy hiszem, nem is lesz egyetlen ilyen.

Milyen kapcsolatot ápolsz a gimnáziummal? Mit jelent számodra az öregdiák lét?

Mindig jó meghallani, ha valaki petőfis öregdiák, egy ismeretlennel mindig nagyszerű beszédtéma. A gimnazista évek alatt a kvízklubosok táborát erősítettem, ez pedig öregdiákként is több lehetőséget ad a találkozásra. Évente visszajárok a korábban végzettekkel a Gruber tanár úr által szervezett Kvízelítőkre, így alkalmunk van felfedezni, hogy az iskola megint miben újult meg egy kicsit. A Kvíztáborok is lehetőséget adnak, hogy a kvíz iránt érdeklődő mostani- és öregdiákok találkozzanak egymással.

Köszönöm válaszaidat, egyúttal még egyszer gratulálok jogász doktori diplomád megszerzéséhez! Sikeres pályakezdést kívánok!

 

Győrffy Lajos

Általános iskola

1995-2001 II. Számú (később: Arany János) Általános Iskola, Bonyhád

Középiskola

2001-2007 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

Egyetem

2007-2019 Szegedi Tudományegyetem, Szeged

Elvégzett szak

2010 matematika BSc

2013 alkalmazott matematika MSc

2019 matematikus PhD

 

Hogyan kezdődött? Mit adott a gimnázium tizenkét éve hivatásod megéléséhez?

Hat év emelt óraszámú matematika, rengeteg matektábor és verseny után szinte egyértelmű volt, hogy a matematikával tanuljak tovább. Első évben nem sok újat tanultam Szegeden, hiszen fakultáción nagyon sok mindent megtanultunk már Katz Sándor tanár úrnál. Később szintén viszonylag könnyen tudtam venni az ismeretlen területek kihívásait is, hiszen a gimnáziumban nem csak a matematikát, hanem a precíz, alapos és felelősségteljes tanulást is elsajátíthattam. Ezenkívül sok barátot, élményt, örömet, kihívást, versenyt, játékot, kirándulást, programot jelent számomra a bonyhádi gimnázium. Végül külön említeném a „Ki tud többet futni” versenyeket, ahol, bár kezdetben nem voltam sportos alkat, mégis többször is sikerült teljesítenem a 100 kört. Talán ez a fajta kitartásra nevelés is szerepet játszott abban, hogy végül idén nyáron a doktori fokozatot is megszerezhettem.

Milyen szakmai kihívások várnak rád ezután?

A PhD fokozat megszerzése után nem állhat meg a kutatás, több projektben is benne vagyok, doktori kutatásom, gráfelmélet és kombinatorikus játékok során is felmerült rengeteg nyitott kérdés, melyek közül néhányat szeretnék lezárni még. Szegeden 12 évig az Eötvös Loránd Kollégium tagja, majd seniora is voltam, itt rengeteg program szervezésében vehettem részt, valamint megismerkedhettem nemzetközileg elismert fiatal és idősebb kutatókkal is. A Szegedi Tudományegyetem mellett szeptembertől a Kecskeméti Neumann János Egyetemen is fogok tanítani. Ezek mellett, bár nem szakmai kihívás, mégis az evangélikus gyülekezetekben is aktív tag vagyok: Szegeden presbiter, Kecskeméten zenekari és ifjúsági tag, Bonyhádon szintén a Gábriel Zenekar tagja, melyet nagyrészt öregdiákok alkotunk.

Mi jut először eszedbe a bonyhádi gimnáziumról? Milyen kapcsolatod van jelenleg az alma materrel?

Életemben először még kisiskolás koromban jártam a gimnáziumban – ahová nagypapám, Pálos László vitt be először –, emlékszem, elvarázsolt a hangulata, akkor döntöttem el, hogy egyszer majd én is szeretnék oda járni. Később hatodikban Katz tanár úr szombati matematika szakkörein vettem részt, és ő meggyőzött, hogy érdemes a hatosztályos matematika szakot választanom. Tőle nagyon sokat kaptam, bár mindig sokat vitatkoztunk, pályaválasztásomban ő játszott döntő szerepet, hálás vagyok neki. Ahogy Városi Annának, fizikatanáromnak; Kovácsné Zirkelbach Vali néninek, osztályfőnökömnek; Scheidler Géza testnevelőtanáromnak is. És persze, akivel talán azóta is a legtöbbet találkoztam, Gruber Lászlónak, aki tanárként 2001-ben együtt érkezett velünk a gimnáziumba, egy év Csillagászat szakkör után alapítóként vehettem részt a Kvíz Klubban is, azóta is járok a Kvízelítőkre és Kvíztáborokba. Jelenleg nővérem, sógorom és édesanyám is tanít az intézményben.

Köztudott, hogy a matematikaoktatás a bonyhádi gimnázium egyik fő profilja. Milyen üzenetet fogalmaznál meg – ahogyan egy kedves tanárunk mondaná – „matekes” gimnazisták számára?

Üzenem számukra, hogy nagyon becsüljék meg, hogy ilyen jó iskolába járhatnak, mind az infrastruktúra, mind a tanári kar, a lehetőségek, a bonyhádi szellem és a programok miatt is. Amikor oda jártam, tévesen azt hittem, hogy minden gimnázium ilyen adottságokkal és tanerővel rendelkezik. Csak az egyetem alatt kezdtem el igazán értékelni, hogy mekkora előnyben voltam nagyon sok más friss egyetemistához képest. Használják ki a lehetőségeket, vegyenek részt minél több szakmai és közösségi programban, motiválják egymást a minél több tudás és élmény megszerzésére!

Köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltál! Gratulálok és kívánom, hogy bővelkedj lehetőségekben, amelyekkel tovább öregbítheted a bonyhádi gimnázium hírnevét!

Filó Tamás

 

Biosztábor

Avagy visszaemlékezés gimnáziumi éveink legszebb nyári szüneteire…

 

Nemrég tartottuk ötéves osztálytalálkozónkat, ahová meghívtuk a számunkra legkedvesebb tanárainkat is. Az osztálytalálkozón beszélgettem Nagy Andrea tanárnővel, aki öt évig tanította az osztályt biológiából, többeket fakultáción egészen érettségiig. Annak idején közel tucatnyian minden nyáron jelentkeztünk az általa szervezett ökológus táborba, amit a diáknyelv biosztáborként emlegetett. Általa megismerhettük Magyarország olyan tájegységeit, mint Kőszeg vidéke, a Balatonfelvidék, Nógrád vagy épp az Aggteleki-karszt. Felkerestük e vidékek természeti, történelmi és kulturális értékeit, bőszen határoztuk a növényfajokat, játékos vetélkedőkön mérettük meg tudásunkat úgy egyéniben, mint csapatban, s persze mindeközben életre szóló barátságokat alakítottunk ki.

Visszatérve a tanárnővel folytatott beszélgetésemre, felhívta rá a figyelmemet, hogy a gimnázium honlapján az általa szervezett, valamint Tormássi Éva tanárnő és Fauszt András tanár úr társaságában vezetett tizenöt biosztábor összefoglalója megtalálható. Az összefoglalókat a www.pseg.hu honlapon a Tantárgyi oldalak / Biológia fülre kattintva érhetjük el, a Programok / Táborok menüpont alatt, a 2002-es őriszentpéteri biosztábortól egészen a 2016-os kisújbányaiig.

Az összefoglalókban olvashatóak az egyes táborokba invitáló, sokszor hangzatos felhívások – lásd „Gyere velem Velembe!”. De megtalálható a tábor résztvevőinek névsora osztály szerint rendezve, ahogyan az adott táborról írt szakmai beszámoló, illetve a tanárnő személyes visszaemlékezése, ami nemegyszer tartalmaz mulatságos, a tábor hétköznapjairól szóló epizódokat is. Külön érdekességként a tábori vetélkedő feladatait, sőt az egyéni és csapatban elért eredményeket is olvashatjuk az összefoglalóban. S ha még mindez nem lenne elég, néhány igencsak bohókás, a tábori szecskaavatókon készült fénykép is színesíti a dokumentumot.

Hálásan köszönöm, hogy a tanárnő felhívta minderre a figyelmemet! Bízom benne, hogy ezzel az írással én magam is szerezhetek néhány örömteli percet az egykori biosztáborozóknak!

F. T.   

Az összefoglalók ITT elérhetőek: http:// pseg.hu/html/biologia/taborok.html

                                              

 

Köszönet…

 

„Köszönettel tartozom Önöknek azért, hogy ilyen magasra tették a lécet...”

 

Azt a bizonyos lécet, amelyet Varga Lőrinc idézett meg számunkra a májusi BÖSZ Napon, Junior-ösztöndíja átvételekor, mi magunk is igyekszünk mindig, hónapról hónapra egyre feljebb emelni. Hiszen nem elégedhetünk meg egy jól sikerült interjú, tartalmas beszélgetés vagy egy örömteli találkozó megszervezése után sem, a lécet mindig – önmagunk épülése érdekében is – emelnünk kell.

Kedves Olvasóink!

A megelégedés azonban fontos, sőt elengedhetetlen számunkra ahhoz, hogy emelni tudjuk a lécet. Mikor máskor, ha nem hírlevelünk harmadik évfolyamának zárásakor legyünk elégedettek. Most megállunk egy pillanatra – eltölt minket a megelégedés – és azon nyomban elkezdjük emelni a lécet...

Nincs megállás! Ősztől újra jelentkezik havonta a BÖSZ Hírlevél, amelyet továbbra is elérhetnek, ha feliratkoznak rá a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. elérhetőségen, vagy ha felkeresik @BonyhádiPetőfisÖregdiákok Facebook profilunkat, vagy ellátogatnak a www.boszlap.hu honlapra, ahol a Hírek/Hírlevelek fülre kattintva a teljes archívumot is fellapozhatják.

Kedves Olvasóink!

A BÖSZ Hírlevél állandó szerzői – Kirchné Máté Réka és Aradi András – nevében is hálásan köszönöm, hogy harmadik éve kiállnak mellettünk, hogy hónapról hónapra segítenek nekünk emelni a lécet. Köszönet érte!

 

Szeptemberben folytatjuk!

Üdvözlettel: Filó Tamás - BÖSZ elnök

 

Útravaló

 

Mennyország – a földön, magyarként?

Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Mt 10,7

Ezekben a napokban sokat gondolunk – államalapításunk ünnepe és az új kenyérért való hálaadás alkalmával – nemzetünkre. Mit jelent számunkra a nemzet fogalma? Azt a meghatározottságot, mellyel Isten – sokféle adottságaink, ajándékaink mellett – a Föld egy adott pontjára, egy adott közösség részeként teremtett. Ezt a meghatározottságot – akár szüleinket, családunkat – megélhetjük nagyszerű lehetőségként is, de nehéz teherként is. Van, aki talán elsősorban a negatívumokat látja abban, hogy ehhez a nemzethez tartozunk, de mennyivel több lehet az, aki meglátja ennek a közösségnek az ajándékait, pozitívumait. És elfogadja azt, hogy a világnak ezen a pontján, ebben a közösségben is lehet kiteljesedni. És lehet megélni Isten országának jelenlétét. Ez a kettősség ugyanis az, ami meghatároz bennünket: e világ polgárai, ennek a nemzetnek tagjai vagyunk, egyben azonban Isten országának tagjai lehetünk – már itt a földön. Éljük meg magyarságunkat (magyar, német, szlovák vagy más anyanyelvet is beszélve) úgy, hogy Isten itt akar szeretni bennünket – magyarként.                                                                                           

 

Aradi András esperes

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg degységesen minimum 2.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

 
 

Keresés

Friss hírek