Hírlevél - 2019 július

Hírlevél / 3. évfolyam 11. szám / 2019. július

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • Negyedik helyezés az Európa-bajnokságon
  • Beszélgetés friss diplomás öregdiákjainkkal: Balázs Brigitta és György Eszter
  • Baltimore-ban folytatja – interjú Vámi Tamás Álmossal
  • Tanévzáró gondolatok
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

Negyedik helyezés az Európa-bajnokságon!

Varga Lőrinc, az Atlétikai Club Bonyhád sportolója idén is kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, melyet Svédországban rendeztek meg. A július 19-ei első előfutamban Lóci a 3. helyen végzett, a következő két futamban viszont senki nem tudta túlszárnyalni az általa teljesített 1:49,16 perces eredményét. Így Csábrák János tanítványa a vasárnapi döntőben is rajthoz állhatott, nagy örömünkre.

Varga Lőrinc a döntőben negyedik helyen ért célba, három brit sportolót követően, ezzel értékes pontokat szerzett a magyar válogatottnak. Gratulálunk atlétánknak és felkészítő-jének, aki a helyszínen drukkolta végig a versenyt. Az 1996-ban megalapított, a gimnáziumunk égisze alatt működő bonyhádi egyesületnek ezzel Lóci lett az eddigi legeredmé-nyesebb sportolója.

 

 

 

Beszélgetés friss diplomás öregdiákjainkkal:
Balázs Brigitta és György Eszter

 

A BÖSZ Hírlevél hét korábbi számában olvashattak kedves Olvasóink rövid beszélgetéseket frissen diplomát szerző öregdiákjainkkal. Bemutatkozott ebben a rovatban már gazdaságinformatikus, építészmérnök, lovassportszervező és gyógytornász is. Ezúttal a két legnagyobb, egyben legkiválóbb vidéki egyetem, a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem frissen végzett hallgatóit kérdeztem végzettségükről, terveikről és természetesen a gimnáziumhoz köthető emlékeikről, a bonyhádi petőfis öregdiák lét megéléséről.

Balázs Brigitta

 Általános Iskola

 2000-2008 Gyönki Általános és Zeneiskola, Gyönk

 Középiskola

 2008-2013 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

 Egyetem

 2013-2019 Szegedi Tudományegyetem, Szeged

 Elvégzett szak

 földrajz – német osztatlan tanárszak

 

- Mondhatni „úttörőként” végezted el az újfajta osztatlan tanárszakos képzést. Hogyan értékeled a mögötted álló hat esztendőt?

- Kissé kiforratlan volt még ez a hat év, melyet végigcsináltunk, de bízom benne, hogy az utánunk következők előtt kitapostuk az ösvényt, remélem nekik könnyebb lesz. Ehhez a pályához nagy elkötelezettség szükséges, kitartás, hiszen hat év elég hosszú, itt már nem elég, ha csak szereted a gyerekeket. Egy oktatóm fogalmazta meg legjobban a „tanárság” mivoltát: „Mindig lesznek új szakmai dolgok, amiket meg kell tanulni, át kell nézni, de a tanári személyiséget nem lehet tanulni”.

- Ajánlanád a Szegedi Tudományegyetemet a mai gimnazistáknak?

- Elsősorban Szegedet ajánlanám, hiszen egy csodás elhelyezkedésű városról van szó, ami az egyetemi hallgatóktól pezseg és él. Az egyetem környezete is kiváló tanuláshoz, szórakozáshoz. Minden adott ahhoz, hogy a hallgatók élvezzék is az egyetemi éveiket, természetesen a tanulás mellett.

- Te miért választottad Szegedet, illetve a tanári hivatást?

- Tulajdonképpen már hatodikos koromban tudtam, hogy tanár szeretnék lenni. Mindig „tanárnéniset” játszottam, anyukám régi receptjeit telefirkáltam, mondván, azok a dolgozatok, amiket ki kell javítani! Tudatosan jött ez a pálya, alapvetően mindig határozott céljaim voltak a jövőmet illetően. Tudtam, melyik gimnáziumot fogom választani és tudtam azt is előre, hol és milyen szakon szeretném az egyetemi tanulmányaimat elvégezni.

- Mit adott ehhez a bonyhádi gimnázium?

- A gimnáziumtól csak jót kaptam. Megtanultam az önállóságot, magabiztosságot, hitet kaptam, erőt és motivációt. Minden olyan dolgot, amire a későbbiekben szükségem volt és lesz is. Tanáraimnak soha nem fogom tudni megköszönni azt a sok jó szót, támogatást, amit adtak. Ez az, ami nagyon sokat segített abban, hogy eljutottam idáig. A mai napig úgy gondolom, hogy a gimnázium egy kis üvegburában helyezkedik el, melyben mindig külön klíma uralkodik és minden olyan meghitt, kissé már-már utópisztikus számomra. Kiváltságot jelent bonyhádi petőfis öregdiáknak lenni. Tartozni egy olyan közösséghez, életérzéshez, melyet más középiskolákban úgy gondolom, nem éltem volna át. A kollégium is sokat tett ehhez, mely még közelebb hozta egymáshoz az embereket, akikből később barátok lettek. Itt éltem meg a családtól való elszakadás nyűgeit, itt találtam barátokra és szerelmekre egyaránt, itt tanultam meg küzdeni a céljaimért. Bárhol járok, mindig akad egy-egy petőfis öregdiák. Tulajdonképpen minden út a bonyhádi gimihez vezet.

- Tamás Erika tanárnő és Gruber László tanár úr mentoráltjaként az alma materben végezted utolsóéves tanítási gyakorlatodat. Hogyan élted meg ezt?

- Nagyon furcsa volt a tanáriban helyet kapni, hiszen az volt a „mumus” hely, ahová sosem lehetett belépni diákként. Most pedig saját asztalt is kaptam. Megtisztelő érzés volt, hogy ott ülhettem a tanári kar részeként, és az is, hogy a tanterem másik szemszögéből, tanárként élhettem át újra a bonyhádi „petőfis” életérzést. Sokat köszönhetek egykori osztályfőnökömnek, Tamás Erikának, aki mindvégig hitt bennem és biztatott, valamint Gruber László tanár úrnak, aki a sajátos szemléltetésével és didaktikailag még nem bizonyított módszereivel ellenállhatatlanná tette számomra a földrajzot. Remélem, koptathatom még a gimnázium lépcsőit.

- Legyen így! Engedd meg, hogy gratuláljak diplomád megszerzéséhez, egyúttal kívánom, hogy sikerekben gazdag legyen a pályakezdés számodra Őcsényben, a Perczel Mór Általános Iskolában!

 

György Eszter

 Általános Iskola

 2001-2007 Arany János Általános Iskola, Bonyhád

 Középiskola

 2007-2013 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

 Egyetem

 2013-2019 Pécsi Tudományegyetem, Pécs

 Elvégzett szak

 általános orvos

 

- Június végén vehetted át orvosdoktori diplomádat, melyhez ezúton is örömmel gratulálok. Hogyan született meg annak idején benned az elhatározás, hogy ezt a pályát választod?

- Őszintén szólva nem tudom megmondani, mi volt az az élmény, ami erre sarkallt. Amióta az eszemet tudom, orvos szerettem volna lenni. Egy alkalomra sem emlékszem, amikor a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre más választ adtam volna. Az érvek, amiket gyakran hallunk e hivatás mellett, mint hogy embereken segítünk majd a gyógyulásban, biztosan el tudunk majd helyezkedni a szakmánkban itthon is, csak később fogalmazódtak meg bennem és tovább erősítették a hitemet abban, hogy valóban ezt a pályát kell választanom.

- Elhatározásodban miként volt segítségedre a gimnázium?

- Több tanárom is volt, akik a kezdetektől fogva támogattak, rámutattak a hiányosságaimra és az erősségeimre, ezzel segítettek, hogy elérjem a kitűzött célt. Hálás vagyok Nagy Andrea tanárnőnek, aki a tanulmányaim során egyszer sem adta jelét, hogy kételkedne a döntésem helyességében és ez a csendes támogatás sokat jelentett számomra, nem csak a jelentkezés során, de még az egyetemi tanulmányaim alatt is. Legalább ilyen hálás vagyok Hilbertné Szemenkei Katalin tanárnőnek, aki bár már nem tanított a gimnáziumban, amikor én oda jártam, hatalmas segítséget kaptam tőle a biológia és kémia érettségire való felkészülésben. Szintén ő volt, aki először ki is mondta, hogy nem kell félnem, be fogok kerülni az általam választott egyetemre és el is fogom végezni azt.

- Egy támogató, összetartó közösség részese lehettél egyetemi éveid alatt Pécsen. Itt folytatod rezidensként?

- A gimnazistáknak, akik az orvosi pályán gondolkoznak, bátram merem ajánlani a Pécsi Tudományegyetemet, én azonban szeptembertől a veszprémi megyei kórházban fogok dolgozni aneszteziológus rezidensként. Rövidtávon az elsődleges célom: sikeres szakvizsgát tenni. Ha lehetőségem adódik rá, ki szeretnék menni külföldre pár évre tapasztalatszerzés céljából, de hosszútávon a jövőmet itthon képzelem el egy nagyobb megyei kórházban vagy klinikán.

- Mit jelent számodra a bonyhádi gimnázium?

- Számomra a gimnázium mindig is összefonódott valamilyen szinten a család fogalmával, ami nagyrészt a szüleimnek köszönhető, akik itt tanítanak. Félig-meddig a gimnáziumban nőttem fel, számos emlékem kötődik hozzá még az előttről is, hogy elkezdtem volna ott (vagy bárhol máshol) tanulni, ezért akárhányszor meglátogatom az iskolát, egy kicsit olyan érzésem van, mintha hazatérnék.

- Köszönöm, hogy megosztottad velem és a BÖSZ Hírlevél olvasóival mindezt, kívánom, hogy a hazatérés élménye ezután is kössön a gimnáziumhoz, hivatásod megéléséhez pedig sok sikert és kitartást kívánok!

Filó Tamás

 

Baltimore-ban folytatja Vámi Tamás Álmos

 

A gimnáziumban a kémia volt a profilja, 2012-ben végzett Váczi Enikő osztályában, mégis elméleti fizikusi és kutatófizikusi diplomát szerzett, elnöke volt a Magyar Fizikushallgatók Egyesületének, elnökségi tagja a Fizikushallgatók Nemzetközi Egyesületének.

Vámi Tamás Álmos középiskolás kora óta dolgozik az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban. A kutatás mellett tanítással és mentorálással is foglalkozik, a Milestone Intézetben angol nyelven tart órákat olyan középiskolásoknak, akik Oxford-ban és Cambridge-ben, vagy egyéb angolszász egyetemeken folytatják majd. Volt a Kutató Diákok Mozgalmának szakmai koordinátora, jelenleg a CERN CMS Fiatal Kutatók Bizottságának elnöke.

- Nem mindennapi hivatással rendelkezel! Mik az eddigi legmeghatározóbb élményeid a munkáddal kapcsolatban?

- A legutóbbi legmeghatározóbb élmény számomra az volt, hogy 2018 februárjától a CERN CMS kollaboráció egyik csoportjának a vezetőjévé választottak. Ezzel valószínűleg a CERN [Európai Nukleáris Kutatási Szervezet- a szerk.] több mint 50 éves történetének legfiatalabb csoportvezetője lettem. Szintén ebben az évben vettem részt meghívott előadóként a V4-es országok Budapest Talent Summit konferenciáján, ahol a Parlamentben számolhattam be addigi tevékenységeimről. Még 2016-ban beválogattak a Templeton Junior Fellow Programba, ahol nem volt elég, ha valakinek 135 IQ felett van az intelligenciája, de társadalmilag is szenzitívnek kellett lenniük a résztvevőknek. Az itt szerzett kapcsolatok sokat hozzáadtak az életemhez.

Talán az egyik legnagyobb élmény volt életemben az, amikor 2016-ban engem választottak, hogy képviseljem Magyarországot a Nobel-díjas találkozón Lindau-ban. Bár önmagában már ez is óriási megtiszteltetésnek számított, ezen kívül a világ minden tájáról meghívott háromszáz, 35 évnél fiatalabb résztvevő közül engem kértek meg arra, hogy az utolsó napon egy színpadi vitán vegyek részt, Nobel-díjas vitapartnereimmel.

- Közösségi oldaladon jelezted, hogy Baltimore-ban folytatod pályafutásod. Milyen kihívások várnak rád?

- Továbbra is CERN-hez kapcsolódó kutatással fogok foglalkozni a Johns Hopkins Egyetemen. Konkrétabban: a téma lényege az ismert tudásunkon túlmenő jelenségek keresése, ehhez pedig különböző technikák kifejlesztése. A kollaborációban elég nagy szerepet játszik az USA, így nélkülözhetetlennek gondoltam egy amerikai időszakot az életemben. Nyilvánvalóan sok szociális kihívás is vár majd rám, de én ezeknek nagy lelkesedéssel nézek elébe. Az egyetem a World University Rankings 2019 rangsora alapján a világ 12. legjobb egyeteme, így valószínűleg sok szakmai kihívással is találkozni fogok, de lényegében pontosan ezért választottam ezt az intézetet.

- A Bonyhádi Öregdiák Szövetség 2013-ban Gyalog István Junior-díjban részesített. Mit jelentett számodra ez akkor és most? Egyáltalán, mi jut eszedbe a bonyhádi gimnáziumról?

- Akkor egy visszajelzést jelentett, miszerint amit csinálok, az egy jó irány és folytatni kell. Ma pedig – így, hogy valójában folytattam az akkor elkezdett kutatói pályát – a díj mintegy emlékeztető arra, hogy milyen fontos a kitartás és az elhivatottság.

Furcsa módon elsőként a gimi környezete jut eszembe, a park inspiráció volt számomra. Természetesen feledhetetlennek tartom dr. Katz Sándor tanár úr élettanulságait, ahogyan Nagy István tanár úr stílusát is.

- Fogadd jókívánságaimat, amiket a BÖSZ Vezetősége nevében is tolmácsolok, kívánom, hogy sikeresen érd el a magad elé állított célokat, úgy szakmai, mint személyes értelemben! Köszönöm, hogy elfogadtad a BÖSZ Hírlevél felkérést!

Filó Tamás

 

Tanévzáró gondolatok

 

Bár a BÖSZ Hírlevél júliusi lapszámának megjelenésekor már javában zajlik a mind a gimnazisták, mind tanáraik, nevelőik számára jól megérdemelt vakáció, fontosnak tartottuk hírt adni a tanévzáró ünnepségen elhangzottakról.

Andorka Gábor gimnáziumigazgató a tanévzáró ünnepségen június hónap igéjével köszöntötte a diákságot: „Lépesméz a kedves beszéd, édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” S hogy szavai valóban édesek legyenek a gimnazista léleknek és minél több idő jusson a test gyógyulására, rövidre fogva mondandóját, jó pihenést kívánt a nyári szünetre.

A tanévzárón külön gratuláció illette a tantestület azon tagjait, akik valamilyen elismerésben részesültek. Stargl Szilviát, öregdiákunkat az iskola vegyeskarával elért sikereiért, melyekről áprilisi lapszámunkban már beszámoltunk. Nagy István tanár urat a Szegedi Tudományegyetem a Kémia nagykövetének választotta. Péter Csaba tanár urat az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kiváló versenyfelkészítő kitüntetésben részesítette. Scheidler Géza tanár urat, öregdiákunkat a Magyar Diáksport Szövetség a nemzetközi atlétikai gyermekversenyekre való versenyfelkészítés szakmai vezetőjévé választotta.

Ezúton is gratulálunk a Bonyhádi Öregdiák Szövetség elnöksége és küldöttgyűlése, valamint a tagság minden tagjának nevében a gimnázium minden tanulójának és tanárának, nevelőjének a 2018/2019-es tanév során elért közös eredményeikhez, valamint kívánunk mindannyiuknak további szép sikereket szeptembertől!

 

Útravaló

Gyors, lassú, lassú… az élet tánca?

Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
 Jak 1,19

Sokfélék vagyunk. Amikor idegen környezetbe kerülünk, akkor derül ki igazán, mennyire különbözőképpen reagálunk az élet egy-egy helyzetére. Van, aki pillanatok alatt a „plafonon van”, és van, aki nyugodt, megfontolt természetével kivárja a történések következményeit, és csak azután szólal meg. Amikor Jakab az élet egyik nagy titkáról beszél, azt helyezi szívünkre, hogy legyünk gyorsak abban, hogy meghalljuk, meghallgassuk a másikat. És fontoljuk meg, amikor megszólalunk, vagy amikor feltámad bennünk a „szent indulat”. Meghallgatni a másikat, és csak akkor elmondani a saját véleményemet, álláspontomat, alapvetően bölcs magatartás az életben. Azonban Jakab továbbmegy Istennel kapcsolatban: ne csak meghalljuk szavát, igéjét, hanem azt cselekedjük is, közben elfogadva mindazt, amit velünk cselekszik az Úr. Így lesz harmonikus tánccá az élet számunkra, melyben megvan az ideje a gyorsaságnak és a késedelemnek is.

Aradi András esperes

 

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg degységesen minimum 2.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Keresés

Friss hírek