Hírlevél - 2020 április

Hírlevél / 4. évfolyam 7. szám / 2020. március

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • Közlemény – BÖSZ nap október 10-ére halasztva
  • „Az életem volt a gimnázium” – Interjú Dévényi Ferencnével
  • Tabló 1910
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

KÖZLEMÉNY

 

Kedves Olvasónk!

 

Értesítjük, hogy a koronavírus-járvány veszélyhelyzetre való tekintettel, a 2020. május 16-ára tervezett BÖSZ Napot új időpontban, 2020. október 10-én, szombaton 10:00 órától rendezi meg a Bonyhádi Öregdiák Szövetség. Szintén ekkor kerül megrendezésre, 14:00 órától az Arany János Tehetséggondozó Program (AJTP) fennállásának 20 éves jubileumi ünnepsége és az azt követő találkozó.

Az éves tagsági díjat (2000 Ft) befizető egyesületi tagjainkat és pártolótagjainkat vendégül látjuk ebédre a BÖSZ Napon, illetve igény esetén szállást is biztosítunk számukra a gimnázium kollégiumában, ha azt 2020. szeptember 30-ig jelzik felénk.

Az éves tagsági díj befizethető személyesen a rendezvényen, a regisztráció során, illetve banki átutalással a 11746036-20007872 OTP Bank bankszámlára. Az utalásról szóló igazolást kérjük a regisztráció során bemutatni!

Ha kérdése, kérése van, forduljon bizalommal felénk központi e-mail elérhetőségünkön: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ! Osztálytalálkozó szervezése esetén segít: Tormássi Éva küldött, elérhetőségei: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ; +36/20/824-6979.

Megértését köszönjük, rendezvényeinkre szeretettel hívjuk és várjuk!

BÖSZ Vezetőség

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Az életem volt a gimnázium”

Interjú Dévényi Ferencnével

 

Dévényi Ferencné – Milosev „Ilka” – évtizedeken át tanított a bonyhádi gimnáziumban, igazgatóhelyettes, sőt egy évig megbízott igazgató is volt, így sokan emlékezhetnek rá. Februárban kerestem fel, hogy az iskolához kötődő emlékeiről faggassam.

- Már a diákéveim is a bonyhádi gimnáziumhoz kötnek, latin-humán osztályba jártam, 1961-ben érettségiztem. A szívem csücske mindig a történelem volt, ami abszolút tanárfüggő. Első két évben egy frissen végzett ambiciózus tanárnő, Gyimesi Júlia történelem-latin szakos volt az osztályfőnökünk. Aztán Laki Ferenc lett az osztályfőnökünk, aki szenzációs történelemtanár volt. A magyart két évig Molnárné Emi néni tanította, rendkívül lelkiismeretesen és módszeresen. A felvételi jelentkezésemet az Eötvös Loránd Tudományegyetemre adtam be magyar-történelem szakra.

- A korosztálya sportolóként is emlegeti.

- Általános iskolában kezdtem kosárlabdázni Bajor Laci bácsinál (kézilabdáztam is), a gimnáziumban és még két évig az egyetemen is kosaraztam. A cipőgyár szponzorálta akkor a kosaras lányokat, pl. ponyvás teherautót bocsátott rendelkezésünkre a vidéki mérkőzésekhez. Eredményesek voltunk, eljutottunk az NB II-ig.

-  Hol kezdte a pedagóguspályát?

- A bonyhádi 2-es iskolában, ahol Pető Ede volt az igazgató. Az igazi módszertannak és pedagógiának az alapjait ott tanultam meg. Bár nem egészen 2 tanévet tanítottam ott, mert 68-ban megszületett Petra lányom, aztán 71-ben Viktor fiam. 1972-ben szólt Schwarcz Tibor gimnáziumigazgató, hogy egy magyar-történelem szakosra lenne szükség, így ott folytattam. Kezdetben mindkét szakot tanítottam, de a szívem csücske mindig a történelem volt. Szakmailag nagyon sokat tanultam Laki Feritől. Én is mindig adtam vázlatot a gyerekeknek, és fontosnak tartottam, hogy értsék az idegen szavakat. A történelem térben és időben végbemenő folyamat, amit az összefüggések megtanulásával ért meg a gyerek (gazdaság, társadalom, politika, kultúra, ideológia). Ha kaptak kapaszkodóként egy vázlatot, azt mondták, abból minimum közepesre meg tudják tanulni. Érettségi találkozón mondta el később egy volt kollégista, hogy 50 Ft-ért árulták az óravázlataimat.

- Vezetői feladatokat is ellátott a gimnáziumban.

- Végigjártam minden lépcsőfokot, amit a pedagóguspályán egy iskolában lehetséges: voltam beosztott tanár, osztályfőnök, munkaközösség vezető, igazgatóhelyettes (4 igazgató mellett is), és egy évig megbízott igazgató 1991-92-ben. Ekkor már kijött a törvény, hogy az egyházak visszakapják az iskoláikat, és nyilvánvaló volt, hogy a bonyhádi gimnázium is vissza fog kerülni az evangélikus egyházhoz.

Mindig szerettem önállóan, elképzelések mentén dolgozni. Az iskolavezetést 1991 augusztus elején vettem át. Már benne volt a levegőben, hogy a 4 osztályos középiskolai struktúráknál szőrmentén engedélyezik a váltásokat, a 6 ill. a 8 osztályos képzések beindítását. (Hajdan ez a gimnázium 8 osztályos volt.) Hírét vettük, hogy Mosonmagyaróváron már évek óta működik a hatosztályos képzés. Elsősorban matematika vonalról Katz Sanyi volt a fő szorgalmazója, de a németeseknek sem lett volna ellenükre. Pedagógiailag a 12 éves gyerek részben már érett arra, hogy egy kicsit nagyobb terheléssel, de lassan betagozódjon a középiskolás életbe. Ehhez akkor még a Művelődési és Közoktatási Minisztérium engedélye volt szükséges, pályázattal. Vagyis minden tantárgyból ki kellett dolgozni az adott évfolyam tananyagát. Ebben részben segített nekünk Mosonmagyaróvár. Szeptember 15-ig be kellett adni a pályázatot, ami másfél havi kemény munkát jelentett a kollégáknak. Akkor még önkormányzati fenntartású volt a gimnázium, a képviselő-testület támogatta a pályázatunkat. A minisztériumtól megjött az engedély, méghozzá január közepén, amikor a gyerekeknek már be kellett adniuk a jelentkezési lapot. Meghirdettük a 6 osztályos képzést, mégpedig felesben emelt szintű matematika, ill. kéttannyelvű németes osztállyal. Döbbenet volt számunkra, és egyben jó érzés, hogy 93 gyerek jelentkezett. És ebből 32-t vettünk fel. Az általános iskolák nem igazán lelkesedtek azért, hogy elhozzuk a legjobb tanulókat, amit én részben megértettem. De szerintem a gyerek előmenetele, jövője szempontjából ez egy sokkal biztosabb lehetőség volt.

Az alagsorban volt egy szolgálati lakás, ezt felszabadítottuk, és kialakítottunk egy osztálytermet. Az összes többi profil mellett ez volt a legeredményesebb képzési formánk, nagyon szép országos eredményekkel és nyelvvizsgákkal. Ebből az osztályból tették le legtöbben az előrehozott érettségiket. Én személy szerint kimondottan szerettem ennek az osztálynak tanítani a történelmet, a matekos csoportban az összefüggéseket sokkal könnyebb volt megértetni, vágott az eszük, mint a penge. Büszke vagyok arra, hogy az egyéves megbízott igazgatói időszakom alatt beindítottuk ezt a képzést. Öröm számomra, hogy jól bevált, és ma is működik.

- Mi következett az egyéves megbízott igazgatói feladat után?

- Még egy évig helyettes voltam, aztán ismét beosztott tanár lettem. Amikor igazgatóváltásra került sor, Ónodi Szabolcs mellett oktatási igazgatóhelyettes lettem. Szabolccsal jól össze tudtunk dolgozni, ő nagyon jó menedzser, jól tudta építeni az iskola külső kapcsolatait. Az intézmény elkezdett látványosan szépülni, új tantermek kialakítására került sor, bővült a kollégium. Nagyon sok adminisztrációt igényelt a helyettesi munka, sokat jártam például órát látogatni. Ez utóbbi sokszor hálátlan feladat volt, de nagyon sok örömet is szerzett, mert akármilyen öreg róka az ember, tanul mindig lehet.

- Milyen volt kiszakadni ebből a pörgésből és nyugdíjba vonulni?

- 2006-ban hagytam abba végleg a tanítást, az utolsó tanév már levezető volt, 2005-ben átadtam a helyettességet is. Azóta élem a nyugdíjasok sokkal nyugodtabb életét, de őszintén megvallva, nagyon nehezen álltam át. Kezdetben jöttek tanítványok különórára, de történelemből nem volt erre nagy igény. Szeretek olvasni, de a szemem nem bírja sokáig. Szívesen kertészkedek, ez részben a testmozgást is pótolja. És egy családi háznál mindig van mit tenni, ha egyedül van az ember, sok mindent meg kell tanulnia.

- A gimnáziumhoz fűződő évtizedek gondolom nem múltak el nyomtalanul.

- Oda jártam diákként 1957-től 61-ig, majd 72-től szinte az egész életem oda kötődik. Kiderült, hogy több pedagógus is volt a családban: az apai dédnagyapa igazgató-tanító volt Bácskapalánkán, és mindhárom lánya tanítónő lett. Lehet, hogy valahol a génjeimben hoztam ezt magammal. A családi hátterem tulajdonképpen nem igazán inspirált arra, hogy értelmiségi pályát válasszak, de az édesanyám nagyon szeretett olvasni szépirodalmat, édesapám pedig a sajtót bújta napi szinten, érdekelte a közélet. Valahogy teljesen természetes volt, hogy 8. osztály után továbbtanulok. A húgom a keribe járt, az öcsém pedig szintén a gimnáziumba. Az olvasásnak a szeretete, a közélet iránti érdeklődés, az emberi problémák iránti fogékonyság a gimnáziumban oltódott belém. Hogy tenni kell, célokat kitűzni, sportolni – mindez természetessé vált. Nagyon sok maradandó élményt kaptam itt, ha summázni akarom, akkor az életem volt a gimnázium.

Kirchné Máté Réka

 

Tabló – 1910

       

A BÖSZ Hírlevél 4. évfolyamának 2. számában, az óév októberében, Kirchné Máté Réka írásában már számot adott arról, hogy lelkes csapatunk – melynek tagjait ezúton is hála illeti – vállalta a gimnázium főépületének padlásán lévő tablók számára fenntartott helyiség rendberakását. Ahogyan akkor olvashatták: „Szépen sorba raktuk a tablókat évszám szerint, letisztogattuk őket amennyire lehetett és fotót készítettünk róluk. Ahogy haladtunk előre az időben, nagy örömünkre egyre több tablón találtunk már mi magunk is ismerősöket. A BÖSZ-vezetés tervei szerint hamarosan közzétesszük a tablókról készített fotókat, mert bizonyára örömet fog szerezni másoknak is (...)”

A szándékunk változatlan, ám a közzététel számára méltó környezetet kívántunk teremteni, így egyesületünk új honlap létrehozását kezdeményezte, amelynek munkálatai, az utolsó simításokhoz közeledve, hamarosan befejeződnek. Az új környezetben a tablókat sokszoros nagyításban, kiváló minőségben lesz lehetőség megtekinteni, sőt öregdiákjainkat 110 évre visszamenőleg név szerinti kereséssel is megtalálhatják majd a tablókon. Ennek szerkesztése, feltárása vezetett ahhoz, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem a tablókkal és így született meg az ötlet e rovat elindítására.

Tablócímmel tehát új rovat indul a BÖSZ Hírlevélben, melynek minden számában egy-egy tablót kívánok bemutatni, némiképp elmélyülve az élő történelemben, az iskola történetében, felidézve egykori igazgatók, tanárok és nem utolsó sorban öregdiákjaink életútját.        

Rovatindító írásomat a legrégebbi, gimnáziumunk padlásán is fellelhető tablóval kezdem, amely 1910-ből, azaz 110 évvel ezelőttről maradt ránk. A tabló Molnár Lajos fényképész bonyhádi műhelyében készült. „A bonyhádi ág. hitv. ev. főgimnázium 1909/10 évi – első VIII. osztálya” olvasható a tabló fejlécén díszes betűkkel. Az igazgató ekkor Gyalog István volt, akiről a későbbiekben még olvashatnak. Az osztály osztályfőnöke: Kiszely Géza, aki az iskola latin és görög nyelv, valamint görög irodalom tanára, az ifjúsági zenekar (Főgimnáziumi Zenekör) vezetője is volt egyszemélyben, ekkor 9 éve tanított az intézményben. A tablón, halványsárga háttérrel, meggyvirágzást idéző virágfüzérek között, 24 fiatalember fényképe szerepelt, mára egy hiányzik, ahogyan a főgimnáziumról készült felvétel is, ami eredetileg a tablót díszítette.

Az osztály névsora: Binder János, Csók Lajos, Falk Henrik, Fischer József, Göbölös Ferencz, Götz Ádám, Halasy Tibor, Huszti Dezső, Hazslinszky Béla, Kardos István, Kálmán Farkas, Köpe Attila, Kuttna Zsigmond, Markovics Márton, Mihálcsics Boskó, Molnár János, Mouossong Gyula, Roboz Oszkár, Schmidt János, Szinger Lajos, Tomka Gusztáv, Tadics Benő, Ungár Manfréd és Weigel Ádám.

Az 1909/10. tanév értesítője szerint ez az osztály fejtette ki a legnagyobb szorgalmat a tanév során, mint az első olyan osztály, amely a létszámában megerősödött intézmény falai között a VIII. évfolyamba lépett. Ne feledjük, a XX. század első évtizedében számos nagy építkezés tette vonzóvá az intézményt. Ekkor épült a főépület, a régi algimnáziumot kilencven fős internátusnak rendezték át, valamint új tápintézet is épült, kétszáz fős étteremmel, konyhával, szolgálati lakásokkal. E fejlesztések vezettek tehát az intézmény megerősödéséhez, ami pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által az érettségiztetéshez való jogot is biztosította a bonyhádi főgimnáziumnak.

Így tehát a tablón szereplő osztály lehetett a gimnázium – akkor már Bonyhádon 40 éves múlttal rendelkező – történetében az első, amelyik érettségi vizsgát tehetett. A 24 fő közül 23-an vállalkoztak erre, jelesen 5, jól 5 és további 12 tanuló felelt meg. Magyar nyelvből Széchenyi, Kossuth és Deák retorikája, latinból Vergilius: Aeneis, míg mennyiségtanból kamatszámítás és térfogatszámítás képezte a vizsga tárgyát.

Az érettségit követően a tablón szereplő osztály tagjai egykori tanáruk „Fori” Forberger László (1857-1908) emlékére 170 korona kezdőtőkével ösztöndíj alapítványt hoztak létre, ezzel is segítve az iskola további tehetséggondozó munkáját.

Semmiképp sem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy szintén ezen osztály tagjai voltak, akik 1935. június 16-án tartott 25 éves érettségi találkozójukon, pontban 12 órakor megbeszélést folytattak „az öreg diákok szövetségének megalakítása ügyében” – olvasható a gimnázium 1935. évi értesítőjében. A Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége megalakulásához szükséges előkészületekre bizottságot állítottak fel.

Így tehát nem csupán a kronológia tiszteletben tartása okán, hanem az 1909/10. évi VIII. osztály példaértékű, a jövő generációi számára értékteremtő törekvései miatt is indokolt, hogy új rovatunkat az ő bemutatásukkal kezdtem.

Filó Tamás

 

Útravaló

Új élet – áldozat árán

Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban… 1Kor 15,42b

Ahogyan most mindannyian várjuk a jelenlegi helyzet végét, hogy ismét mozdulhassunk, érintkezhessünk, találkozhassunk, elgondolkodtató módon szólít meg Pál apostol szava április igéjében. Romlandóság, romolhatatlanság. Látjuk, halljuk, és valóban megéljük, hogy ez a világ a múlandóságnak – romlandóságnak – van alávetve. Minden, ami szépnek, jónak, állandónak néz ki, egy idő után tönkremegy, elromlik, elmúlik. Ebben a helyzetben nem mindegy, hogy ennek a „folyamatnak” van-e célja, értelme. Pál a mag képét hozza elénk. A mag valóban megromlik, Jézus szavával meghal, azaz nem lesz többé mag, amint elvettetik. De pontosan ez az az áldozat, a folyamat elengedhetetlen része, amiből új élet születik. És ez az, amit mi emberek is megérthetünk e földi életünkről. Ha a jelenlegiben, ami romlandó, múlandó, benne van az új életnek, a romolhatatlan, múlhatatlan élet lehetőségének csírája, vagyis a feltámadás hite, a Jézus Krisztusban való bizonyosság, akkor egészen másként éljük meg akár az elmúlást, akár bármilyen más veszélyhelyzetet. Mert van célunk, van jövőnk. Ez tartson meg bennünket - a mai időkben is - az ünnep örömében.

Aradi András esperes

 

 

 

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg egységesen minimum 2.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Keresés

Friss hírek