Hírlevél - 2018 július

Hírlevél / 2. évfolyam 11. szám / 2018. július

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • Sikert sikerre halmoznak – Interjú Stargl Szilvia kórusvezetővel
  • Nyári szünet a gimnáziumban
  • Tengerbiológia helyett politika Frissdiplomás beszélgetés Csábrák Dalmával
  • A világbajnokságok motivációt szültek 
  • Útravaló - Aradi András esperestől
  • Búcsúzunk

 

Sikert sikerre halmoznak

- Interjú Stargl Szilvia kórusvezetővel -

 

− A keszthelyi Helikoni Ünnepségeken arany minősítést szereztek, a Bárdos Lajos Zenei Hetek keretében arany diplomával gazdagodtak. A Kórusok Országos Tanácsától (KÓTA) az Év kórusa kitüntető címet kapták.

− Alapvetően négyféleképpen mérettetik meg a kórusunk. Az evangélikus rendezvényeken, a Helikonnal kapcsolatos rendezvényeken, ezek mellett a KÓTA országos minősítési rendszerén, illetve a német nemzetiségi kórusok minősítési rendszerén. Noha ez utóbbin idén az általános iskola kórusa vett részt, de az elmúlt 9 évben háromszor arany minősítést szereztünk kitüntetéssel és a Budapesti Kongresszusi Központban is énekelhettünk ugyanennyiszer. Sőt, az utolsó német nemzetiségi minősítésünkön a kitüntetéses arany mellé még a Rozmaring-díjat is megkaptuk, ami akkor jár, ha a zsűri minden tagja maximális pontszámmal értékeli a produkciót.

A rendszeres gyakorlás és kitartó munka mellett mi az, ami a siker titka?

Ami talán a legfontosabb, hogy egymásra találjon az én elképzelésem a kórustagokéval. Hiába erőltetnék bármit, amit képtelenek megszeretni, abból nem születne semmi sem, nemhogy siker. Arról, hogy milyen műsorral és hol szerepelünk, én döntök, de mindig figyelembe kell vennem a diákok hozzáállását egy-egy adott kórusműhöz.

Ha jól sejtem ez elég időigényes feladat. Milyen gyakran próbálnak? Egyáltalán meg lehet oldani, hogy mindenkinek jó legyen egy adott időpont?

Kétségkívül ez a legnehezebb része. Egy gyerekkel is nehéz időpontot egyeztetni, kettővel már szinte lehetetlen. Idén 41 fős volt a kórus. Az Éneklő Ifjúság kórustalálkozón a fellépés során voltunk először teljes létszámmal. Természetesen belátó vagyok akkor, ha akár egy földrajz- vagy egy matekverseny okán hiányoznak a diákok, de azt gondolom, hogy egy fellépés vagy minősítés előtt jó, ha más is belátó a kórussal szemben.

−  Annakidején általános iskolásként, Rónai Terike néni kórusában sejtette, hogy egyszer Ön is ezzel fog foglalkozni?

− Igen, akkor született az elhatározás, pontosabban röviddel előtte, ugyanis az általános iskolát Hidason kezdtem, ahol a Videcz házaspár tanítványa voltam, ők vetették el a magot. Már hetedikesként utánajártam mi szükséges ahhoz, hogy ének szakra mehessek: többek közt kiderült, hogy zongoratudás kell, így nyolcadikosként el is kezdtem zongorázni. Igen, olyan élményeket kaptam Teri nénitől, amik valóban egy életre meghatároztak. Bonyhád várossá nyilvánításakor, 1977. április elsején középiskolásként szólót is énekelhettem.

1980-ban végzett a gimnáziumban, dr. Horváth Béla osztályában. Ugyanakkor 18. éve tanít ugyanitt. Milyen érzés öregdiákként a gimnáziumban tanítani?

− Az alapvető érzés az, hogy a szívem csücske a gimnázium. Ha bármikor visszagondolok arra, hogy mikor lettem az, aki vagyok, akkor a gimnáziumi éveim jutnak eszembe. Itt lett ember az ember. Ezt még megfűszerezi, hogy itt ismertem meg annak idején a férjemet és mindhárom gyermekünk is itt érettségizett. Szó szerint ezer szállal kötődöm a gimnáziumhoz.

Van olyan egykori tanára, akire szívesen emlékszik vissza?

Természetesen, az osztályfőnökünkre, aki most a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karán dékán, aztán Jurisics József matematika-fizika tanárunkra, ő volt az, akit a rosszabb jegyet kapók is kedveltek, és Katz Sándor tanár úrra, aki ugyan engem nem tanított, de később kollégaként óriási büszkeség, hogy vele dolgozhattam. És nem szabad kifelejtenem Nikodémusz tanár urat, aki egy zseniális egyéniség.

Visszatérve a kórushoz. Tanárnő matematika-ének szakos és kórusvezető, melyik áll közelebb Önhöz?

Az alap az mindig is az énektanítás volt, de nagyon szerettem matekot is tanítani általános iskolában ötödiktől nyolcadikig, itt a gimnáziumban pedig a hatosztályos csoport németeseit vittem hetedik és nyolcadik osztályban. Az új törvény nem teszi lehetővé, hogy főiskolai végzettséggel taníthassak matematikát, így azt sajnos el kellett engednem.

Milyen tervekkel áll a kórus az új tanév elé?

Alapvetően kétéves váltásokban van könnyebb, illetve nehezebb éve a kórusnak, utóbbiak jobban összefogják a csapatot, a könnyebb években a létszám is lecsökken. Páros évek tavaszán vannak a Helikoni Ünnepségek, az Evangélikus kórustalálkozó és az ezekkel járó közösségépítő utazások, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy jól tudjon együttműködni a kórus. Ugyanakkor fontos, hogy több lábon álljon a közösség. Folyamatosan erősítem a kapcsolatot a bonyhádi zeneiskolával, ahol néhány éve már működik magánének szak. Az sem véletlen, hogy a növendékek mind a gimnázium tanulói, s hogy a kórus minden szólamából van, aki részt vesz a magánénekórákon. Az idei Év kórusa cím megszerzésének sikere is ebben a háttérmunkában rejlik.

Minden interjúalanyomat meg szoktam kérni, hogy fogalmazzon meg néhány gondolatot, amelyek akár mottóként is szolgálhatnak, akár üzenetként a BÖSZ Hírlevél mindenkori olvasói számára!

Vannak élmények, amiket csak bizonyos korban, bizonyos helyeken lehet megszerezni. Nem lehet felnőttként helikoni diáknak lenni, azt csak középiskolás korban lehet. Az a törekvésem, amióta itt vagyok, hogy egyetlen arra alkalmas diák se maradjon ki ezekből az élményekből. Rajtam nem múlhat! Legyen ott, szeresse meg.

Legyen így! Köszönöm szépen, hogy elfogadta a megkeresést. Egyúttal engedje meg, hogy ezúton gratuláljak a kórus sikereihez és kívánjak további szép eredményeket, élményeket a Bonyhádi Öregdiák Szövetség Küldötteinek nevében is!

Filó Tamás

 

Nyári szünet a gimnáziumban

 

Andorka Gábort, gimnáziumunk igazgatóját kérdeztük arról, hogy mi történik a nyári szünidőben az intézményben, és hogy készülnek az új tanévre.

− Idén elsősorban kollégiumunkban folynak munkálatok: az ikerszobákból szimpla szobák lesznek, ehhez 40 új fürdő kerül kialakításra, és felújítják a szellőző- és a fűtési rendszert. A szobákba ezentúl kártyás kulcsokkal lehet bejutni. A kollégium mögötti parkolókat térkővel burkolják, a zúzott köves utakat lebetonozzák.

A nyár a táborok ideje, a felújítási munkák mennyire teszik ezt lehetővé?

− Korlátozott számban tudunk csoportokat fogadni. A Bukovinai Találkozások alkalmával lesznek lakók, edzőtáboroznak itt kosárlabdázók és atléták, az egyháznak volt konfirmandustábora, illetve augusztus végén lesz a szecskatáborunk.

Hogy sikerült a beiskolázás?

− Idén 117-en érettségiztek, és öt új bejövő osztály kezdi a tanévet szeptemberben a gimnáziumban, 149 diákkal. Összesen 23 osztály lesz, a termek kihasználtsága maximális.

Tavaly fuzionáltak a hajdani Vörösmarty Mihály Általános Iskolával.

− Az ottani kollégák örülnek a szakmai szabadságnak és a lehetőségek bővülésének. Az általános iskolába 3 új osztály jön be, miközben egy nyolcadikos osztály végzett. Náluk a beázott tornaterem kapott új tetőt. A főépület is beázott, a bádogosmunka után szükséges a festés, a termekben folyamatos a bútorzat- és a táblacsere, míg minden teremben biztosított immár a projektor és a laptop. A vizesblokkok is felújításra szorulnak, de mivel az általános iskola önkormányzati tulajdonban van, így a vezetés egy közösen finanszírozható nyílászáró cserében gondolkodna.

 

Tengerbiológia helyett politika

- Frissdiplomás beszélgetés Csábrák Dalmával -

 

Csábrák Dalma, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium öregdiákja pár hete végzett Anglia neves University of York nevű egyetemén. Apukája, a gimnázium testnevelő tanára, Csábrák János szintén öregdiákunk, így Dalma több szálon kötődik volt iskolájához. Most is az intézmény udvarán beszélgettem vele, ahol számos emléket elevenítettünk fel, valamint mesélt az Angliában töltött évekről és elképzelt jövőjéről. Sokat köszönhet a gimnázium tanárainak – Hodorics Bettina tanárnő volt a magántanára, Futár Teréz tanárnő segítette a motivációs levél elkészítésével, Turi Krisztina tanárnő pedig a nyelvvizsgára készítette fel –, illetve a szüleinek, hiszen ilyen hátország nélkül nehéz lett volna eljutni az Egyesült Királyságig. Mindenkit arra biztat, hogy kövesse az álmait, ne riadjon meg a lehetetlennek tűnő lépésektől. A kint töltött évek alatt teljesen más ember lett. Számára leginkább önmaga megtalálásában segített ez a három év. Dalmát az ott szerzett élmények kárpótolták a honvágy miatt. Ősztől a mesterképzést Dániában folytatja, de a nyarat Magyarországon tölti szüleivel.

– Te mindig is külföldön szerettél volna tanulni?

– A gimnázium utolsó két évében készültem tudatosan külföldi egyetemre, előtte meg sem fordult a fejemben. Az angol különórákon kezdődött minden, amikor a középfokú nyelvvizsgára készültem. A tanárom javasolta, hogy csináljam meg a felsőfokot, mert nagyon sok helyen előnynek számít. Ő volt az, aki közölte velem: Dalma neked külföldön kell tanulni. Ez a gondolat annyira megfogott, hogy felírtam egy cetlire, amit kiragasztottam a szobám falára. Ez a kis papírfecni lett a motiváció. Sikerült a felsőfok, és egyre komolyabb terveim lettek. Tizenegyedik osztályban tavasszal már minden jel arra utalt, hogy nekem Angliában a helyem.

– Miért York?

– Öt egyetemet kellett megjelölni. Az álmom a manchesteri egyetem volt. Amikor a gimnáziummal Angliában jártam, egy aranyos néni házában szálltuk meg. A polcon feküdt a fia közgazdaságtan könyve, aminek az elején a yorki egyetem neve állt. Megkérdeztem, hol van York. Ő pedig mesélt az egyetemről, arról, hogy a fia mit tanul, és mennyire szereti az egyetemet. Ezt a történetet teljesen elfelejtettem, akkor jutott eszembe, amikor meg kellett jelölnöm az utolsó egyetemet. Minden iskolába felvettek, de York volt a legszimpatikusabb.

– Egy angliai egyetemre milyen feltételekkel juthat be valaki?

– Nagyon sok felkészülést és energiát igényelt leginkább az, hogy kiderítsem, mi kell ahhoz, hogy felvegyenek. Minden egyetemre más feltételek szükségesek. Én angolból és történelemből csináltam emelt szintű érettségit, a yorki egyetem egy darab négyest engedett a jegyek között, valamint kellett egy különleges angol nyelvvizsga. Kemény munka volt, a felkészülés, a különórák, a vizsgák, de szerencsére minden sikerült. Júniusban pedig megjött az értesítés, hogy köszöntenek York egyetemén. A külföldi iskolákban az a lényeg, hogy miben különleges valaki, a diák mit tud adni az egyetemnek.

– Tengerbiológus akartál lenni. Most politikát tanultál.

– A gimnáziumban mondtam a biológia tanáromnak, hogy tengerbiológus szeretnék lenni. Ő csodálkozva kérdezett vissza, mégis hogyan, amikor Magyarországnak nincs tengere. Ez a gondolat erősített meg abban, hogy nekem külföldre kell mennem. Később persze tudatosult bennem, hogy mégsem tengerbiológus leszek. A másik téma, ami foglalkoztatott, az a világ működése. Ezért választottam a politika és nemzetközi kapcsolatok szakot. Kint teljesen máshogy tanítottak, mint itthon. Kevesebb volt az elméleti tudás. Általánosságban beszéltünk az adott témákról, és otthon kellett kötelező olvasmányokból felkészülni a következő szemináriumra, ahol megvitattuk a tananyagot. Arra voltak kíváncsiak, hogy a diákok mit gondolnak az adott témákról. Az első évemben leginkább meg kellett tanulnom, hogyan kell tanulni az adott egyetemen, a tanárok mit követelnek, és el kellett felejtenem az itthoni berögzült módszereket. Többek között tanultam politikát, közgazdaságtant, nemzetközi és emberi jogot, terrorizmust, terrorelhárítást, etikát, nemzetközi kapcsolatokat. Olyan témákat boncolgattunk, mint Afrika biztonságpolitikája, prostitúció, autonómia, a nemek viszonya a politikához. A kedvenc órám a háború és béke című volt.

– A tanulás mellett egy tehetségkutatóban táncoltál, és benne voltál az egyetemi vívó csapatban.

– Az ottani élet teljesen más. Az élményeim kárpótoltak a honvágyamért, életem legjobb döntése volt, hogy megjelöltem a yorki egyetemet. Két spanyol szobatársamnak köszönhettem, hogy ismét életem része lett a tánc. Magyarországon is tagja voltam egy tánccsoportnak, de a spanyolok között még a ritmust sem találtam el. Amikor látták, hogy kétségbe estem, csak annyit mondtak: Rázd a hátsód! Egyre többször jártam az órákra, a táncosok a legjobb barátaimmá váltak. Egy tehetségkutatóban is részt vettünk, amit meg is nyertünk. A sport mindig is része volt az életemnek, Yorkban lehetőségem nyílt vívásra is járni, ami úgyszintén hatalmas élmény volt.

– Mi volt a legnehezebb a három év alatt?

– A második évben a jogi vizsga. Maximalista vagyok, az volt a legnehezebb, és a jog magyarul is nehéz, nemhogy angolul. Akkor egy pillanatra elbizonytalanodtam és megfordult a fejemben, hogy elmegyek Mongóliába kecskét tenyészteni, de aztán sikerült a vizsgám. Visszatekintve ez sem volt olyan szörnyű.

– Mi volt a legjobb?

– A Nemzetközi diákok szövetségének elnökségi tagja lehettem, alelnöki, illetve programszervező pozícióban. Olyan rendezvényeken, előadásokon vehettem részt, mely összefogja a különböző nemzetből érkező diákokat. Volt téli bál, nemzetközi hét, táncest, ital- és ételfesztivál. Utóbbin adott nemzetek ételeit mutattuk be, főztünk gulyást és pörköltet is. A szövetség gondoskodik arról, hogy semmilyen sérelem ne érje a külföldi diákokat. Nagyon sokat adott, megtanított hogyan kell közösségben élni, az adott közösséget megszervezni. Emberileg is fejlődtem, sok jó embert megismerhettem. Angliában arra törekednek, hogy közelebb hozzák egymáshoz a diákokat, a kultúrákat. Azt ünneplik, hogy mindenki másfajta. Az egyetemen 105 országból 3890 külföldi diák volt. Nélkülünk eléggé szürkék lettek volna az amúgy is szürke falak.

– Szeptembertől Dániában fogsz továbbtanulni.

– Mindenképp szerettem volna az alapképzés után továbbtanulni. Egy angliai tanárom segített kiválasztani a dániai egyetemet. Később kiderült, hogy ő is ott fog tanítani szeptembertől, úgyhogy együtt vágunk neki Dániának. Június másodikán érkezett az üzenet, hogy felvettek. Most információkat gyűjtök, intézzük a papírokat.

– Dánia után mi a következő ország?

– Különböző világmegváltó gondolataim vannak, ilyen a sportdiplomácia, ami által hazatérhetnék Magyarországra. A másik munkalehetőség a kockázatelemző. Tervező ember vagyok, van a jövőmre nézve több ötletem, de a diplomaosztóm után Dániára szeretnék elsősorban koncentrálni. Úgy érzem, karrier szempontjából most nyílt ki igazán előttem a világ.

Forrás: Teol.hu/Melcher Alexa
A BÖSZ Hírlevél számára átdolgozta: Melcher Alexa

Fotók: Johannes Gaechter

 

 

A világbajnokságok motivációt szültek

 

Varga Lőrinc, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium diákja, az Atlétikai Club Bonyhád sportolója a junior világbajnokságon, a finnországi Tamperében képviselhette hazánkat 2018. július 13-án. Ezzel egy álom vált valóra – valójában a második felvonásában… De ne szaladjunk ennyire előre.

 Általános iskolás koromban hirtelen megnyúltam, és esetlenségem révén kissé demotivált atléta voltam. Aztán bekerültem a bonyhádi gimnáziumba (itt tanultak szülei is, Varga Szilárd és László Zsuzsanna – a szerk.), ahol a hely szelleme, a tanárok és a közösség egy komoly úton megtart és visz magával. Bekerültem a futó csoportba, nagyon jó társakra találtam, az edzőmmel, Csábrák Jánossal (szintén gimnáziumunk öregdiákja, hajdani eredményes atlétánk – a szerk.) gyakorlatilag családszinten funkcionálunk. Lassan az atlétika köré formálódott az egész életem, és kilencedikes koromban berobbant a diákolimpia-bomba, mikor váratlanul megnyertem a 800 m-t.

Tavaly indulási jogot szereztél a kenyai ifjúsági világbajnokságra, ahova a magyar csapat végül nem utazott el. Azt hogy élted meg?

− Törés volt, de ezáltal még motiváltabb lettem, hogy csak azért is ki fogok jutni világversenyre. Veszprémben sikerült megfutni a szintet, hatalmas volt az öröm. De fontos volt, hogy továbblépjünk: ez megvan, és most dugjuk vissza a fejünket a víz alá és meneteljünk tovább, eddzünk keményebben, éljük túl az iskola utolsó néhány hetét. Mert sokszor nem egyszerű a tanulást összehangolni a sporttal, de a bonyhádi gimnáziumban e téren is nagyon sok támogatást kapok a tanáraim és az iskolavezetés felől.

2018 júliusa, Finnország, junior VB.

− A verseny reggelén gyakorlatilag azt sem tudtam, hol vagyok, ez egy nagyon furcsa tudatállapot számomra verseny előtt. Aztán rajt… A helyezkedés, a ritmusváltások, a verekedések leküzdése, tolerálása nagyon jól ment 600-ig, utána volt egy összerúgás, ahol fejben elszálltam, és már nem tudtam újra összerakni azt a ritmusváltást, amit előtte hónapokig gyakoroltunk. Úgyhogy a továbbjutó pozíció az utolsó 200 méteren teljesen elszállt. Abból, hogy nem tudtam továbbjutni az első 16-ba, ismét olyan motivációkat szereztem, mint a tavalyi elmaradt kenyai versenyből. Csak most itt nem egy rossz szájízzel, hisz nagyon örültem, hogy futhattam, hogy képviselhettem az országot, Bonyhádot, a gimit, családomat, az AC Bonyhádot. Összességében felfoghatatlanul jól éreztem magam.

Mi a következő cél?

− A jövő évi Európa-bajnokság Svédországban. Ha nagyon merészen szeretnék álmodni, akkor pedig a tokiói Olimpia 2020-ban. Azért tudni kell, hogy 1:46 az olimpiai szint, 1:48.87-em van most. De van még két évem.

Gratulálunk, Lóci, további sok sikert kívánunk céljaid eléréséhez!

Máté Réka

 

Útravaló

 

Igazságkeresés – megtalált igazság

12Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét. Hós 10,12

Bár talán a nyári időszak nem az elmélyült gondolkozás időszaka sok család életében, hanem inkább a kikapcsolódásé, pihenésé, mégis érdemes végiggondolnunk, hogy egész életünk – jó esetben – az igazság keresésében telik.

Augusztinuszról (Szent Ágoston) szóló filmet néztem nem olyan rég. A címe: A végső igazság nyomában. Ebben a filmben ábrázolják úgy a főszereplőt, mint aki keresi a végső igazságot. Ekkor mondja ki számára Ambrosius (Ambrus), Milánó püspöke, hogy nem találhatjuk meg az igazságot, mert az igazság talál ránk, és ez az igazság Krisztus.

Hóseás próféta ugyancsak igazság-keresésről ír, hiszen aki keresi az igazságot, és aki az igazságot munkálja saját és mások életében, az hűséget fog aratni. De ő maga is arról tesz bizonyságot, hogy maga Isten adja az igazság esőjét, áldását, ajándékát. Ehhez azonban sokszor új utakra kell lépnünk, a megszokottságból ki kell törnünk, és sokszor a megtanult válaszainkat is meg kell kérdőjeleznünk (új szántóföld feltörése), hogy valóban ránk találhasson Isten igazsága.

Aradi András esperes

 

Búcsúzunk

 

Mély megrendüléssel tudatjuk olvasóinkkal, hogy gimnáziumunk 2014-ben végzett öregdiákja, Farkas Dániel tragikus körülmények között elhunyt. A Bonyhádi Öregdiák Szövetség valamennyi tagja nevében kívánjuk legőszintébb részvétünket a gyászoló családnak, barátoknak, egykori diáktársaknak.


„Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve -
Harmadnapon legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.”
/Pilinszky/

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg degységesen minimum 1.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 

 
 
 

Keresés

Friss hírek