Hírlevél - 2019 január

Hírlevél / 3. évfolyam 5. szám / 2019. január

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • „Kanadából jöttem…” – László Vanessa
  • Irányt adott a pezsgő atlétikai élet – Beszélgetés Kun-Szabó Balázzsal
  • Betűk és képek – kéz a kézben
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

„Kanadából jöttem...” – László Vanessa

           

A népszerű gyermekjáték - „Amerikából jöttem, mesterségem címere...” - adta az ötletet ehhez a rovatunkhoz, melyben olyan fiatal felnőtt öregdiákokat igyekszünk bemutatni, akik hosszabb-rövidebb ideig külföldön folytatták tanulmányaikat, vagy keresték boldogulásukat.

Névjegy – László Vanessa

 Általános iskola

 2002-2008 Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Bonyhád

 Gimnázium

 2008-2014 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

 Egyetem

 2014-2018 Pécsi Tudományegyetem, Pécs1

 2018-         Pécsi Tudományegyetem, Pécs2

 Tanult szak

 1Gazdálkodás és menedzsment, Business Administration

 2Vezetés és szervezés, Applied Management

 

László Vanessa négy hónapot töltött Campus Mundi ösztöndíjjal cserehallgatóként a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának partneregyetemén, a kanadai University of Victoria-n. Ott tartózkodásának céljáról kérdeztem.

- Már az alapképzésem során terveztem valamelyik tengerentúli egyetemre ellátogatni, végül a mesterképzésem első félévében sikerült úgy összeegyeztetnem a kurzusaimat, hogy halasztás nélkül be tudjam fejezni a képzést. Nagy előnyt jelentett számomra, hogy az üzleti képzés egy elég univerzális szak, illetve hogy lehetőségem nyílt az alapképzés elejétől kizárólag angol nyelven végezni tanulmányaimat. Eredetileg az USA-ba szerettem volna menni, de végül azért Kanadát és ezt az egyetemet választottam, mert a PTE KTK partneregyetemei között ez volt az egyik legrangosabb, a világ 300 legjobb egyeteme között is szerepel. S még így is néhány órás hajóúttal elérhető a Washington állambeli Seattle.

- Mi volt a legkellemesebb számodra kinn tartózkodásod során?

Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, hiszen az egyetemi hangulattól kezdve a számos lehetőségen át, az emberek szemléletmódjáig szinte minden nagyon tetszett, számomra mégis talán a tenger, a természet közelsége, illetve a „kanadai mediterrán éghajlat”, ahogy ők mondják, volt a legjobb dolog. Ez a város, illetve sziget [Vancouver Island, szerk.] azon kevés helyek egyike Kanadában, ahol enyhe az idő, sok ember szerint a legjobb hely az országban. Az én kedvenc szabadidős tevékenységem a baráti találkozókon kívül a tenger melletti futás volt, az egészen inspiráló.

- Annak ellenére, hogy hat évig osztálytársak voltunk a gimnáziumban, mégsem tudom, miért pont a közgázt választottad.

- Őszintén szólva sokáig nem tudtam, hogy milyen szakon szeretnék továbbtanulni, mert nagyon szerettem a magyar órákat Unti Judit tanárnővel, a biológia órákat Nagy Andreatanárnővel és a német órákat Fauszt András tanár úrral, illetve később Heidecker Edina tanárnővel. Ez azt eredményezte, hogy tengerbiológiától kezdve a bölcsészkaron át a jogi szakig minden megfordult a fejemben. Az utolsó pillanatban végül mégis a közgázt választottam, habár inkább vonzódom a szavakhoz, mint a számok világához, az angol képzés lehetősége nagyon kecsegtető volt. Igaz, németes voltam a gimiben, gondoltam nem árthat az angoltudást is fejleszteni, illetve időközben rájöttem, hogy akár hasznos is lehet az üzleti szak. Nem utolsósorban pedig, hogy Nyitrai Menyhért osztályfőnökünktől tanult munkafegyelem, az évek során milyen nagy hasznomra lett!

- Utóbbit én is megerősíthetem! Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- Miután jövőre befejezem a mesterképzést, részt szeretnék venni egy külföldi szakmai gyakorlaton, illetve megkezdeni a pályafutásom egy olyan cégnél, melynek értékrendje megegyezik az enyémmel. Továbbá néhány éven belül valamilyen formában tanulni szeretnék még a szociálpszichológiáról, mert egyre inkább érdekel ez a terület, és véleményem szerint ha afelé haladunk, ami érdekel minket és mindig tanulunk valami újat, csak jól járhatunk.

- Milyen érzés számodra bonyhádi petőfis öregdiáknak lenni?

- Nagyon örülök, hogy itt tanulhattam, talán akik nem ismerik a PSEG-et, azt gondolhatják, hogy csak egy kisvárosi gimnázium a sok közül. De az a munkamorál, magas szintű nyelvtudás, illetve sportlehetőség, amit az intézmény biztosít, véleményem szerint egyedivé teszi és visszatekintve egy nagyon jó alapot adott az elmúlt öt évem teljesítményéhez.

- Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérést, kívánom, hogy teljesítsd be céljaid!

Filó Tamás

 

Irányt adott a pezsgőatlétikai élet

 

„A befektetett energia mindig megtérül, csak legyen kitartásunk ezt kivárni és a néhány buktató után is ugyanolyan elszántsággal tudjunk tenni a célunkért.”

Ezt az életfilozófiát vallja magáénak Kun-Szabó Balázs, aki éppen tíz esztendeje érettségizett a bonyhádi gimnáziumban, Kovács Ferenc osztályában. A Kisdorogról érkező, tanulmányait a fővárosi Testnevelési Egyetemen 2015-ben befejező öregdiákunk szívesen fogadta a BÖSZ Hírlevél felkérését, hiszen mint mondja, mindig jó érzéssel gondol vissza a gimnáziumi éveire.

- Milyennek látod ezeket az éveket tíz év távlatából?

- Remek baráti társaság vett körül, többségükkel ma is tartom a kapcsolatot. Nagyon motiváló környezetnek érzem a gimnáziumot, legtöbbünknek volt valamilyen kitűzött célja, amiért nap mint nap tett. Így teljesen természetes volt, hogy a hetedik óra után közvetlenül az atlétika pályára vezetett az utunk és teljesen természetes volt, hogy az iskolai szünetekben az edzőtábort választottuk. Ami nekünk, bonyhádi gimnazistáknak egyértelmű volt, hogy 15-20 délutáni foglalkozás közül választhattunk, később döbbentem rá, hogy ez nincs mindenhol így. A rengeteg iskolai időn belüli és kívüli program volt az, ami igazán összehozta a társaságot és épített belőlünk közösséget. Nyilvánvalóan már tíz év távlatában is megszépülnek az emlékek, mégis a gimnázium udvarára mindig nagyon jó érzés visszagondolni. A rekortán és a hársfa illatkombinációja felejthetetlen.

- Biztosan van olyan tanáregyéniség, akire szívesen gondolsz.

- Szerencsémre igen! Elsőként Vaszkó Jutka néni, aki felkínálta a lehetőséget, hogy az atlétikai klubhoz csatlakozzak. Hihetetlen alázata és sport iránti elkötelezettsége nagy szakmai tudással párosult. Edzői és pedagógiai szemléletemet ő befolyásolta legjobban. Hálát adok, hogy edzhettem az ő keze alatt.

Scheidler Géza tanár úrtól kaptam meg azt a hozzáállásbeli szemléletet, miszerint legyen bármilyen körülmény (hatalmas és heterogén csoport, nem megfelelő infrastruktúra, eszközök hiánya), kreatív módon előnyt lehet kovácsolni belőle. Kitartással és munkával lépésről lépésre sikereket lehet elérni. Szabadidőt és energiát nem sajnálva, teljes szívvel csinálni azt, amiért dolgozunk.

Lovász Gyöngyitől [Nász Gyöngyi, szerk.] és Kovács Ferenctől megtanulhattam, hogy fiatal tanárként milyen stílust képviseljek a diákokkal, tanítványokkal szemben, hogy az a legmagasabb szintű eredményt hozza. Bátorságot adott az, hogy ennyi idősen ők mennyire magas szinten szervezték az osztályunk életét, önbizalmat adott például egy külföldi edzőtábor megszervezésében.

- Volt-e olyan gimnáziumi élmény, rendezvény, verseny, ami meghatározó volt pályaválasztásod szempontjából?

- Természetesen a pezsgő atlétikai élet az élre kívánkozik. Rengeteg jó hangulatú edzés, verseny, edzőtábor kapcsolódik hozzá. Mindenképpen idesorolnám még a György Ferenc tanár úr által szerevezett sí- és kenutúrákat. És persze kihagyhatatlanok voltak Gruber László tanár úr túrái. Ezek mind megerősítettek abban, hogy pedagógiai pályára lépjek.

- Az egyetemen atlétaedző, testnevelő-gyógytestnevelő szakon végeztél. Most mivel foglalkozol?

- Jelenleg ami legjobban leköt, azok az atlétikai csoportommal kapcsolatos teendők. Szerencsére sok jóreményű sportolóval dolgozhatok. Nagyon motiváló minden nap lemenni közéjük és együtt dolgozni a kitűzött célokért. Rövid távú cél, hogy folyamatos fejlődést tudjunk elérni, minél több gyerek szeresse meg a sportot, és annak értékeit hasznosítsa ahétköznapokban. A távlati cél nem lehet más egy edző számára, mint hogy egy olimpiai részvételhez és ott minél sikeresebb szerepléshez hozzásegítse a sportolóit.

Három éve egy nagyon megtisztelő felkérést kaptam Szalma László tanár úrtól [tanszékvezető egyetemi docensszerk.], hogy csatlakozzam a Testnevelési Egyetem Atlétikai Tanszékéhez. Így délelőttönként atlétikát tanítok a leendő testnevelőknek, sportszakembereknek. Az atlétikai edzés előtt pedig a Vasas női kosárlabdázóinak tartok erőnléti edzéseket, amely során atletikus képességeiket igyekszem magasabb szintre emelni. Általában mozgalmasak a napjaim, de mind olyan dologgal telik, amit élvezettel teszek.

- Milyen üzenetet fogalmaznál meg a mai gimnazisták számára?

- Nem egyszerű megtalálni azt a dolgot, aminek végzésében igazán örömüket lelik. Így ebben az időszakban kell a legtöbb dolgot kipróbálniuk, megtapasztalniuk, ha ez nem is mindig esik a komfortzónájukba. Viszont próba szerencse alapon rátalálhatnak. Amiben sikeresek vagyunk, azt jó eséllyel szeretjük, amit szeretünk, azért többet vagyunk képesek tenni, amiért többet teszünk, abban sikeresebbek leszünk. Ez az „ördögi kör” alapozhatja meg azt, hogy kiemelkedő dolgokat vigyünk véghez.

- Legyen így. Köszönöm, hogy elfogadtad a BÖSZ Hírlevél felkérését, egyúttal kívánom, hogy kiemelkedő dolgokat vigyél véghez úgy sportolóiddal, mint saját céljaid elérésében!

Filó Tamás

 

Betűk és képek – kéz a kézben

 

„Betűző fények – betűk és képek kéz a kézben” címmel nyílt fotókiállítás január 9-én a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtárban. A képek és a hozzájuk írt gondolatok öregdiákunk, Barcza Rita alkotásai, aki 1987-ben érettségizett a gimnáziumban, és jelenleg a Hungária Takarékban dolgozik adminisztrációs területen.

Ritának két komoly hobbija van: a futás és a fotózás. Bármelyikre szakít időt, maximálisan átadja magát a tevékenységnek, és végcélja sokszor az Óbányai völgy, ahol ihletet és energiát merít a látványból, a fáktól, a természet közelségétől.

Fotói lágyak, sejtelmesek, szívet melengető színekkel. Sokszor bemozdítja a fényképezőgépet exponálás közben, így próbálja még meseszerűbbé, néhol megfoghatatlanná tenni, újraértelmezni a témát. Az ő megfogalmazásában: az erdő lelkét fotózza. Huszonegy alkotása tekinthető meg a könyvtári tárlaton, melyekhez kisebb írásai is születtek.

M.R.

 

 

 

 

„szúrágta idő perceg
feloldódnak lomha percek
tűnő fénnyel mennek táncba
zúgó mélyén lelnek nászra” /Barcza Rita/

 

 

 

 

 

 

Útravaló

 

Békesség néked… egy zajos világban

Törekedj békességre, és kövesd azt! Zsolt 34,15

Békesség – ezzel a szóval köszöntenek bennünket keleten – zsidók és arabok egyaránt. Köszönésükben ott van évezredek harca, viszálya, ugyanakkor az a felismerés, hogy békességre van szükségünk mindannyiunknak. A békesség kívánása – olvasva az ószövetségi történetekben is fellelhető vendégszeretet igazi bizalmát – ott van minden jóérzésű emberben.  Azokban, akiknek van Istenük, akik ismerik ennek az Istennek akaratát, amit úgy fogalmaz meg, mint ami jó nekünk. Elszomorító, hogy a mindennapi hírek mégis vallások közti ellenségeskedésről szólnak, hiszen alapvetően nem a vallások istenei, hanem az ember az, aki egymás ellen fordul.

Törekedj… olvassuk a zsoltáros imádságában, az Útmutató ez évi igéjében. Tégy meg mindent, és ehhez kérd Istentől az erőt, bátorságot, bizalmat, hogy legyőzd a gyűlöletet, viszályt, a „nálam az egyedüli igazság” hamis győzelmét. Csak a másikkal együtt győzhetek, így lehet – Krisztus példája szerint is, aki az életét is adta az emberért – békés ez a világ.

Aradi András esperes

 

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg degységesen minimum 1.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Keresés

Friss hírek